Beteg vagyok. Ezt a szívást… Mondtam a húgomnak, hogy ne jöjjön hozzám közel, és a bacilusait sem kellene szétszórni a házban. :P

Szétszórta. -.-’ Persze, én készülök vegyésznek, és tudom, hogy a molekulák terjednek a levegőben. De hát megakadályozhattam volna a betegség áramlását, ha bekötöm a száját egy kendővel, vagy bezárom a mélyhűtőbe. *hihi*

Szóval elkaptam valami elkaphatót. Torokfájás, orrfolyás, fejfájás. Láz nincs. Viszont nyomott vagyok. Úgy nézek ki, mint a mosott szar.

Egy kis szösszenet még a tegnap délutánról:

Nagyon jó kedvem volt tegnap. ZSÓFI hazajött Németországból. :) Már annyira hiányoltam. Szóval első útja ide vezetett az állomásról. Hozott német csokit. Nagyon fincsi volt. ;) Leült, beszámoltunk egymásnak az elmúlt hét történéseiről. Részben… Meséltem neki, hogy beszéltem Vele. Zsófi rendesen elkezdte Őt szidni, hogy így utálja, meg úgy… Aztán reális érveket hozott fel ellene, hogy miért felejtsem el. Miután elment, rendesen elcsapott kedvvel ültem vissza a gép elé.

Ma belegondoltam az egészbe. Mármint a reális érvekbe. A következőre jutottam: a szerelem vak, és süket is. Zsófi mondhat bármit, Ő csinálhat bármit, egyelőre nem fog változni semmi. Így is csak egyre jobban szeretem. :$