Ezerszer suttognm a fledbe, hogy irntad mit is rzek,
Ennl is tbbszr lelnm t derekad, mert szeretlek.
Mire jk a rgi, ddelgetett lmok, ha nem teljeslnek?
Mire j az let, ha az emberek csak szenvednek?
Ezerszer nznk a tisztn csillog szemeidbe,
Ennl is tbbszr jutsz jjelenknt az eszembe.
Mirt rzem naprl napra jobban ezt az rzst?
Mirt nem rezhetem arcomon kezed rintst?
Akarom szemed lngoktl lelt parazst,
Az leted minden jellegzetes pillanatt.
Hallani a hangod, mely suttog az jszakban,
rezni az illatod, mely megnyugtat a Vilgban.
rezni akarom Szved minden vad dobbanst,
Flemben hallgatni Vilgod dallamos ritmust.
Szeretnk Rd mosolyogni, Tged megnyugtatni,
S magamat ezekkel boldogan ezerszer becsapni.
Hogy Te engem szeretsz s ez gy tkletes,
De mgsem, mert ez a nzet nem helyes.
Te sosem nznl rm szinte szeretettel.
A kzeledben vagyok, mgsem rzel.
Mg lehetne, felejtenlek. De minek?
Suttognm, hogy szeretlek, de kinek?
Lelkem rvnyt ki csittja majd le?
Fj sebeim ki gygytja majd be?
Mert beteg vagyok, betegesen szerelmes,
n csak a te rintseidre vgyok, Kedves.
n vn figyelnm minden mozdulatod,
Vigyznk rd, amg azt csak hajtod.
Szeretnk ott lenni, mikor lehunyod szemed este,
Akkor is, ha hsget fogsz majd eskdni egy letre.
Hozzd szeretnk simulni, mikor kezdesz feledni,
Mert n az utols percig szeretnk veled lenni.