Ezt a novell�t �rdemes elolvasni. Igaz, kicsit morbid, de ennek ellen�re sz�momra igen �rdekes volt. Egy 1999-ben �retts�gizett Kossuth-di�k toll�b�l val�. :]

Bar�thi Zolt�n: Siker

Elmentem, hogy kiszell�ztessem az agyam. Amint �trep�ltem az �t felett, elcsapott egy kamion. Kiszell�z�tt. M�g j�, hogy s�t�tt a Nap, k�k volt az �g. K�l�nben j�l �reztem magam; csak kiss� sz�tsz�rtak a gondolataim, �s csonk�n �rzem magam. Fekszem itt a j�gen, n�zem, hogy v�ltoznak a felh�k. B�mulom a f�k csupasz lombjait, t�rsaim r�pt�t. A leveg� �rdes t�mege betolakszik a testembe. Ha nem kelek fel, meg is f�zhatok. Egyre hidegebb van. Azt hiszem, elalszom. Igen. Majd holnap hazamegyek. Rendbe kellene szednem magam, nehogy azt higgy�k, hajl�ktalan vagyok. B�r, azt biztosan nem hihetik. N�ha elfelejtem, hogy cs�ka vagyok. Rendbe kellene szednem magam. Hideg van. Felf�zom. Szemembe s�t a Nap. Hideg van. Mintha meleg, de nem, m�giscsak ink�bb vacog�s. M�r a Nap sem vak�t olyan �lesen. �gy eg�sz j�. Azt hiszem, �gy maradok.

Naa, mit k�pzel? Ez ki akar dobni. Ne, m�g szuszogok! H�t nem hall?... A felh�k m�r csak egy kis k�k t�cs�ban �szk�lnak, m�st nem is lehet l�tni. Na, vegyen m�r ki innen, itt b�d�s van! Semmi v�lasz. De legal�bb itt nem f�zom. �gy m�g jobb. Eg�sz k�nyelmes, �s ha belegondolok, itt m�g a t�bbieket sem zavarom. Lehet, hogy ez a legjobb hely a magamf�le �n�ll� �s �ntudatos cs�k�nak? Lehet, mi�rt ne. S�t, nem is �lmodhattam volna jobb helyr�l. Ha tegnap azt mondt�k volna, hogy holnap itt lehetek, azt hiszem, �r�ltem volna neki. K�r, hogy nem itt tojt meg any�m. Biztos, hogy meg sem tanultam volna rep�lni. Mire val� az az �r�k�s v�ltoz�s, egy cs�k�nak a kuk�ban a helye. Igen, �gy j� lesz. Hat�rozottan jobban �rzem magam. B�szke vagyok, hogy els�k�nt j�hettem r�, mi�rt depresszi�sak a cs�k�k. B�szke. De, hogy mondom el mindezt m�soknak? K�r… hmm…k�r. K�r. K�r. Ja, igen, a r�gi j� – �s oly m�ltatlanul hasznavehetetlennek tartott k�rog�s. V�rjunk csak, de hiszen ez �gy nem fair. Az ember a lelk�t is kiteszi, hogy r�j�jj�n a dolgok val�di l�nyeg�re, erre m�s k�t elejtett sz�b�l meg�rtheti a cs�ka-l�t l�nyeg�t. Itt valaminek t�k�letlennek kell lennie. Hol is tartottam? Ja, igen, a k�rog�sn�l. De h�t valahogy csak meg kell menek�ln�m. N�zz�k, mit tehet�nk. Ideh�vok egy cs�k�t, aki m�g tal�n kapirg�l�s �rtelm�t sem k�pes felfogni, �s r�b�zom megvil�gosod�som summ�j�t. Nem, nem, akkor m�gis ink�bb csendben maradok. K�r. Na tess�k, mi�rt van az, hogy ak�rh�nyszor el akar mag�ban m�lyedni a cs�ka, rekedt k�rog�s szak�t a f�l�be. Ez �gy nekem nem tetszik. M�g ha a saj�t k�rog�somr�l van is sz�. Ez van. Neh�z a cs�ka�let. M�g ha ilyen idilli milli� seg�ti is. K�r. Ne tess�k. Komolyan mondom, egyszer m�g �toper�ltatom magam halnak. T�nyleg, milyen j� lehet halnak lenni! Nagy a cs�nd, n�ha tompa puffan�sok hull�mai sim�tj�k v�gig az oldalam, amint egy r�ja a homokba m�lyedve veszi �szre a szikl�s aljzatot. De nem, valami itt sem stimmel. A halak sohasem j�hetnek ki a sz�razf�ldre. �s akkor kuk�ban �lni sem tudnak. Pedig milyen sz�p lenne. K�r. H�t ez nem igaz. A cs�ka idegbajt kell, kapjon ett�l az �r�k�s zajt�l. Ennek is �n vagyok az oka. Lehetn�k, mondjuk fogyat�kos. Ez annyira sz�p, hogy el sem tudom k�pzelni. Meg sem sz�laln�k, csak �ln�k otthon – term�szetesen nem egy �gyban, hanem a „cs�k�k otthon�ban” – �s gondolkodn�k. Eg�sz nap csak gondolkodn�k. Biztos, hogy megunn�m, de addig is j� m�ka lenne. J� lehet megszak�t�s n�lk�l gondolkodni valamin. B�r akkor biztosan nem lenne mellettem egy szeret� anya, aki telek�rogn� a fejem mindenf�le �rdektelen s�letlens�ggel. Maradjunk ink�bb jelen eset megold�si lehet�s�geinek �sszegz�sszer� felt�r�s�n�l. Na, kit �rdekel, �gyis egyre hidegebb van. Elsz�rakoztam az eg�sz napot. Felf�zom. Nem f�zhatok fel, t�k�letes helyet tal�ltak nekem. Tudom, hogy j�l tett�k. Hallja, j�l tette! K�sz�n�m! Nem hallja, biztos, hogy nem hallja. Na j�, akkor ink�bb alszom egy kicsit. Biztosan j�t tesz, holnap azt�n gondolkodom tov�bb.

�rdekes, tegnap nem ilyen volt az �g. Lehet, hogy esni fog? Igen, �gy �rzem.

Na j�, �gy l�tszik, m�k�dnek a meg�rz�seim. Kellene valami, ami elfogn� a cseppeket, m�g miel�tt cs�r�mh�z �rn�nek. Ja, r�j�ttem, erre val� a sz�rnyam. Pontosabban erre VOLT j�. Azt hiszem, �gy is eg�sz elviselhet� az �let, �gy �rtem, sz�rny n�lk�l, es�vel. Igen, �gy is �lhet a cs�ka ig�nyes �letet. Persze nem �gy, mint a t�bbiek, hanem m�sk�nt. Viszony�t�s k�rd�se. Fut� z�por volt. Ugye, hogy semmis�g az eg�sz?

M�r k�t h�t is eltelhetett, ami�ta ide dobtak. Kezd ideges�teni, hogy a bal sz�rnyamat tegnap kikezdte egy hangya, �s ma hozta a csal�dj�t is. J�l megn�ztem �ket – elv�gre esznek, vagy nem? – �s arra a k�vetkeztet�sre jutottam, hogy mind csak magukra tudnak gondolni. Egyik�k meg sem k�rdezte, hogy: - Eln�z�st, de halottnak tetszik lenni, lehet fogyasztani a kedves �r test�t? Nem. Mint a vad�llatok. Ha m�g a haverokat is idecs�d�tik, egy h�ten bel�l v�gem van. Semmi es�lyem.

El�g zavar�, hogy m�r az eg�sz boly az elhord�somon f�radozik. Szeg�nyek, biztos nem tudj�k, hogy ez nekem f�j. Ha tudn�k, biztosan nem tenn�k. Megv�rn�k, m�g sz�pen elm�lok, azt�n �jra nekifogn�nak. Persze, mind ott �lln�nak k�r�l�ttem, elk�sz�lve a hurcolkod�sra. Na, de mindegy is ez most m�r. Egy�bk�nt is, egyre gyeng�bbnek �rzem magam. Tegnap, elveimet feladva, elkeseredett k�rog�sba kezdtem. J�t r�h�gtek a t�bbiek. Ami nekem elkeseredett, az m�snak po�nos. Eg�szs�g�kre. Valaki azt mondta, a nevet�s fiatal�t. �n ezt �szre is vettem. K�r�l�ttem mindenki olyan fiatal maradt, mintha az eltelt �vekr�l tudom�st sem vettek volna. E miatt �n egy percig sem voltam szomor�, s�t, a magam szokatlan, �nsajn�latot nem ismer� m�dj�n bebizony�tottam, hogy hasznos cs�ka vagyok.

Azt hiszem, ma meghalok. Valamelyik szemtelen diszn� k�pes volt a szememre s�t�lni, �s egyszer�en kisz�vni bel�le a nedvet. Most �gy l�tok, mintha egy t�r�tt poh�rlapon n�zn�k kereszt�l. Mondhatom, a hangy�k �gy pocs�kabbak, mint rendesen. Egyre jobban f�zom. De nem is, boldogan halok meg. Egy kuk�ban. �n, egy k�z�ns�ges cs�ka. B�szke vagyok magamra. Elv�gre is legyen b�szke a cs�ka, ha m�lt� a hal�la. M�r csak az izgat, hogy m�s eg�szs�ges cs�k�k mi�rt nem jutnak a gondolatnak e megl�t�s�ra. Hideg van. Hol is tartottam? Ja, igen, miut�n az egyik hangya r�j�tt, hogy bennem is van nedvess�g, addig kapirg�lta a hasamat, am�g fel nem szakadt a b�r�m. Most, sorba �llva menetelnek ki-be �s hordj�k a marad�kot. �, a sz�vem! �rdekes, ilyet m�g sosem �reztem. �temesen reng a t�d�m, ahogy v�gig rohant rajta ezernyi pici l�b. F�j a leveg�, f�j a f�ny. Egyre hidegebb van. Nem igaz, hogy a huszadik �vsz�zad v�g�n m�g k�pesek egyes �l�l�nyek felfalni bizonyos �l�l�nyeket! Ez kannibalizmus, szadizmus! K�vetelem, hogy k�pjenek ki! Ha nem, olyat gondolok, ami maguknak se j�. Gondoljanak bele, h�rom hete �llok itt, gondoljanak a gyermekeikre! K�pesek lenn�nek romlott h�st adni nekik? �n nem vagyok piack�pes. K�ny�rg�m!

S�ketek, mind s�ketek. Lehet, hogy a hangy�knak nincs is f�l�k? Lehet. De akkor hogy veszi �szre a hangyagyermek, ha h�vja a mam�ja? Ja, igen, valahol mondt�k, hogy a hangy�k k�miai �ton besz�lgetnek. B�rcsak tudn�m, mi az a k�mia! K�r. Na, tess�k. De mostm�r mindegy, minden mindegy. Kuk�ban, de �jszaka, megvil�gosodva, de darabokban halok meg. Ez �gy nem eg�szen hum�nus – vagy nem is, hum�nus nem lehet. Sz�val, ilyet nem tehet egy cs�k�val semmif�le „sok van bel�lem, �gyhogy er�sebb vagyok” hangya. Ez nem fair.

Mit kezdenek ezzel a sok h�ssal? Nem is tudtam, hogy a hangy�k h�sev�k. Ezek szerint azok- Legal�bbis minden jel arra utal, hogy azok, sz�val h�sev�k. M�sk�pp is r�j�hettem volna, �gy �rtem, an�lk�l, hogy engem h�settek volna meg. P�ld�ul kezdhett�k volna egy d�ggel, egy halottal, egy tetemmel. Mi�rt kell a t�rsadalomnak befogadnia az ilyen k�zvesz�lyes b�n�z�ket? S�t, mi�rt engedik, hogy ezek a gyilkosok bejuthassanak egy kuk�ba? Az �n kuk�mba. Aha, sz�val �k is r�j�ttek, hogy m�sutt �lni nem lehet! Teh�t akkor helyes az elm�letem. V�gre valami, amibe belekapaszkodhatom. Ezt t�nyleg nem �n tal�ltam ki, teh�t ez a term�szetes. �s ha term�szetes, egyben igaz is. De j� lenne most �r�lni! K�r. �n igaz�n… na, de mindegy. Hopp�, jut eszembe, az emberek sem besz�lnek, amikor nem kell nekik. De j� lehet! M�g ha azt mondj�k, k�r, akkor sem olyan hangosan kiab�lnak, mint �n. Csak �gy magukba fojtva, szinte elhallgatva ki tudj�k mondani. S�t, mondhatj�k helyette, hogy „Sajn�lom” vagy „Na, mindegy”.

Kezd s�t�tedni. Az el�bb idesz�llt a kuk�mra egy ver�b. Na, neki sem jobb! Hehe, � meg csipogni k�nyszer�l, ha mondani akar valamit. K�rdem �n, van igazs�g a F�ld�n? H�t nincs. Szeg�ny, most azt�n bajl�dhat mag�val. Eg�sz �let�t �gy kell le�lnie. Ja, t�nyleg, lehet, hogy m�r r�g meg kellett volna halnom. �rdekes, ez egy�ltal�n nem olyan, mint a hal�l. Igaz, nem esett es� m�r k�t hete, a hangy�k sem marnak t�bb�. M�gis, azt hiszem, m�g mindig �lek. �lnem kell! De h�t meg kellett halnom. �gy elfoglaltam magam, hogy m�r azt sem tudom, esznek, vagy nem esznek. A�cs, esznek. Teh�t �lek. M�g j�! Ha most nem �ln�k, ki tudja hol lenn�k. Mondj�k, hogy a romlott cs�k�k pokolra jutnak. Azt is hallottam, hogy a pokolban olyan t�rt�nhet szeg�ny cs�k�val, amit nem is akar. M�r csak azt nem tudom, hogy mire �rtette, aki mondta, hogy romlott. �n ugyanis el�g romlott vagyok. S�t, k�t napja pen�szedem is. Rem�lem, ez�rt m�g nem jutok a pokolra. Vagy nem is tudom, de mindegy. Ott tartottam, hogy �lek, �s ez j�. Csak nehogy most haljak meg, amikor m�r ilyen sok mindenre r�j�ttem, �s amikor m�r nagyon k�zel �rzem magam valamihez! Kell lennie valaminek, ami eszembe jutatta mindezt! Ja, igen, a kuka. �rtem m�r: a cs�ka sikere �s gy�zelme a kuka.

Huhh, h�t ez szoros volt! Ha nem j�v�k r� m�g id�ben, �gy �rtem, hal�lom el�tt, �rtelmetlen lett volna az �letem. De �gy most j�.

F�raszt ez a sok gondolkod�s! Azt hiszem, ink�bb s�t�lok egyet.