B�k�s, boldog Kar�csonyt k�v�nok Minden kedves olvas�nak!

Winter song

A t�volban egy hangot hallottam. Tal�n a ti�d volt az. M�r elm�lt. A hang is, te is. Minden �nnep alkalm�val hallak t�ged �nekelni. Ahogy f�j a sz�l, �s erre hozza dallamot. Azt a dallamot, amit annyiszor d�dolt�l. Mindig megnyugtatott, ha fesz�lt voltam, mindig elaltatott, ha nem tudtam aludni, ha szomor� voltam, felvid�tott, ha eszembejutott, te is eszembe jutott�l. Ezt csak ketten ismert�k, te �s �n. M�r megint hallom a hangod a t�volb�l. …megint csak a sz�l j�tszadozik velem, meg a k�pzeletemmel. M�r nem j�hetsz vissza. Pedig azt mondtad, hogy sosem hagysz el. M�gis elment�l. Hideg van. A h� is elkezdett esni. Egyre jobban f�j a sz�l, �s egyre hangosabban hallom a dallamot. Tudom, hogy csak a sz�l.

Eml�kszel, mikor itt s�t�ltunk az erd�ben? Akkor is esett a h�. Egy sz�momra idegen, b�r nagyon sz�p dallamot d�dolgatt�l. Mikor megk�rdeztem mi ez, csak annyit v�laszolt�l, hogy m�g nem tudod… Ahogy s�t�ltunk tov�bb, egy piros kar�csonyfad�szt vett�l el� a zsebedb�l. Hogy hogyan ker�lt az oda, sosem mondtad el. Hatalmas mosollyal a k�zel�nkben l�v� havas fa�gra akasztottad, mondv�n, az erdei �llatoknak is kell kar�csonyfa. Bolondos �tleteid voltak mindig, persze tudt�l komoly is lenni. Megint hallom a dallamot… Csak a sz�l... �s arra eml�kszel, hogy h�angyalokat csin�ltunk a tiszt�son? De j� is volt. A k�t angyal sz�rnya �ssze�rt. Azt mondtad, �k egy�tt fognak elolvadni, egy�tt lesznek �r�kk�. Most itt �llok a tiszt�s k�zep�n. Az angyaloknak m�r r�g nyoma sincs, de �n l�tom �ket. Ott vannak, �s �ssze�r a sz�rnyuk. Ha lehunyom a szemem, l�tom, ahogy fekszel a h�ban, �s… �s �jra hallom a dallamot. Ez most nem a sz�l. Csak visszagondolok r�, �s r�d. Ha kinyitom a szemem, elt�nik az arcod, �s a dallam is… Tov�bbs�t�lok az erd�ben. Egyre h�v�sebben f�j a sz�l, a kab�tom kezd v�konynak bizonyulni. A h� is egyre jobban esik. A hajam m�r teljesen havas. Ahogy a sapk�m �s a s�lam is. Le kellene r�zni, ha nem akarok megf�zni. Felesleges, �gyis havas lesz. Ott az a hatalmas far�nk, eml�kszel? Egy r�k�t l�ttunk elszaladni rajta, amikor el�sz�r j�rtunk erre. Mennyire megijedt�nk… Hangosan felnevetek, mikor eszembe jut, hogy k�zen fogt�l, �s futva menek�lt�nk a vad v�r�s bund�j� sz�rny el�l, aki ahogy j�tt, �gy el is ment. Nem b�rtam sok�ig futni, �gy meg kellett �llnunk a patakn�l, ami f�lig be volt fagyva, eml�kszel? A k�veken l�pkedve ment�nk �t a t�lpartra. Majdnem beleestem a v�zbe. �pphogy siker�lt elkapnod a kezem, hogy magaddal r�nts a t�loldalra. Most is megpr�b�lok �tkelni a patakon. De nem vagy itt, hogy seg�ts. Pedig azt mondtad, sosem hagysz egyed�l… Hogy mindenben a seg�ts�gemre leszel, meg�g�rted, eml�kszel!? Most m�gsem vagy itt, egyed�l kell folytatnom az utam. Megint hallom, ahogy d�dolsz. Csendesen, l�gyan, ak�r a t�li szell�, ami egy kev�s havat hoz. Mintha itt lenn�l velem. �jra… Megk�s�rlem nem elv�teni az utols� l�p�st. Siker�l! Es�s n�lk�l �tjutottam a k�veken. A dallam elhalkul… Csak a sz�l volt – legyintek, �s visszatekintek a t�lpartra. A l�bnyomaimat l�tom. Egyp�r l�bnyomot a h�ban. V�gig k�vetem �ket eg�sz addig, m�g el nem t�nnek a f�k k�z�tt. Majd a patakra n�zek, �s vissza. K�t p�r l�bnyom? Csak a szemem k�pr�zik. Megd�rzs�l�m, �s �jb�l csak a saj�t nyomaimat l�tom. Hom�lyosan l�tok. �s valami meleget �rzek v�gigfutni az arcomon. Mennem kell tov�bb! Lassan kezd s�t�tedni, pedig m�g alig m�lt el d�lut�n kett�. A tv szerint h�vihar lesz. Eml�kszem, mennyire szeretted a h�vihart. Mindig az ablakb�l n�zted, ahogy a sz�l hordja a havat. Ha tehetted, kij�tt�l ilyenkor az erd�be, �s innen csod�ltad a vihart. Eml�kszel m�g arra a kis fah�zra, amit tal�ltunk? Itt �llok alatta. K�v�lr�l nem sokat v�ltozott, csak a k�t ablaka t�rt be. De a k�t fekete s�t�t�t� m�g mindig ott l�g, ahov� akasztottad. Az egyik v�ge kil�g a t�r�tt �vegen, �s lobogtatja a sz�l. Mintha egy z�szl� lenne. Mikor el�sz�r hozt�l ide, nem tudtam felm�szni a l�tr�n, eml�kszel? Az�ta ez m�r megy… Nincs m�r sz�ks�gem a seg�ts�gedre a feljut�shoz.

Recseg a r�gi fal�tra, ahogy m�szok fel. A hangja arra a gy�ny�r� dallamra hasonl�t. De elf�jja a sz�l, messzire, �s belev�sz az erd�be. Felm�szom. Idebent semmi nem v�ltozott. Minden ugyanott van, �s ugyan�gy, ahogy hagytad… Eml�kszel m�g a feny�re, amit tavaly ilyent�jt hozt�l ide kar�csonyf�nak? Megvan m�g. Igaz, m�ra m�r csak egy �sszesz�radt gally maradt bel�le… Megmosolyogtat a l�tv�ny, hisz h�rom �ga maradt, amin egy-egy d�sz f�ggeszkedik. M�g a cs�csd�sz is ott van a tetej�n. Kicsit ferde, de ott csillog. Az elm�lt egy �v alatt a p�kok besz�tt�k a f�t h�l�val. Ha behunyom a szemem, �jra a r�gi d�szeiben pomp�zik a f�cska. Csillog� d�szek, arany �s ez�st bo�k, k�t hatalmas, masnival �tk�t�tt doboz a fa alatt. De kinyitom a szemem, �s �jra csak a gallyat l�tom, ferde cs�csd�sszel, p�kh�l�kkal bo�k helyett, h�rom kopott d�sszel, �s a fa alatt t�r�tt �vegdarabok, sz�raz t�levelek. Elm�lt az a kar�csony.

Valamit hallok odakintr�l. Az egyik t�r�tt �veg� ablakhoz sietek, de nem l�tok odalent semmit. Viszont a sz�l egyre jobban f�j. Megint hallok valamit odakintr�l. A nevemet… Lesietek. A l�tra recseg, �jb�l �s �jb�l, minden l�p�sn�l. De most nem hasonl�t arra az ismer�s dallamra. Ink�bb ijeszt�, �s balj�s. Le�rve k�rben�zek, de csak a r�gi hinta nyikorog, ahogy ide-oda lengeti a sz�l. Mintha a nevemet nyikorogn�: ’Emma… Emma…’ Megint nem te vagy… Mennyit hint�ztunk itt, eml�kszel? Biztosan eml�kszel…

�jabb hangot hallok. H�vogat, a nevemen sz�l�t. �s… �s a dallamot d�dolja… Megyek. Mennem kell! M�g egy utols� pillant�s a h�zra, a hint�ra, a fat�rzsre… A v�sett sz�vre eml�kszel? Most is el�ttem van, ahogy faragtad. �r�kat dolgozt�l vele a hidegben. Gy�ny�r� aj�nd�k volt. Megint h�v a hang. Be az erd�be… Egy pillanatra meg�ll a sz�l. Megsz�nik a hang, a dallam. Csak a sz�l h�vogatott… Megint csal�dtam. Le�l�k a fa t�v�be, a sz�v al�. Hallgatom, ahogy a sz�l az ismer�s dallamot hozza fel�m. Ahogy a hinta nyikorogja a nevem. Mintha te mondan�d. Mintha te d�doln�l. De ott az a m�ly csend, a hangok m�g�tt… Az �lettelen csend, ami miatt tudom, hogy ez egyiksem te vagy. Kezd m�g hidegebb lenni. �sszeh�zom magamon a fekete kab�tom. Megigaz�tom a s�lam �s a sapk�m. Kicsit jobb, de m�g mindig f�zom. Tal�n mert lassan m�r ellep a h�… Megr�zk�dom, leseprem a felgy�lemlett h�r�teget. El�veszem a bels� zsebemb�l a kis dobozk�t, amit nemr�g tal�ltam a holmid k�z�tt, a nevemmel, �s egy cetlivel. Eddig nem nyitottam sz�t a cetlit… Az ujjaim m�r eg�szen elfagytak. Alig tudom kinyitni a dobozt… Egy gy�r�… Egy k�kk�ves gy�r�. A cetlin pedig: ’Hozz�m j�ssz feles�g�l?’

Csak a szemem k�pr�zik velem – mondom, �s hangosan nevetni kezdek, mik�zben k�nnyek sz�knek a szemembe… Behunyom a szemeim, �s megd�rzs�l�m �ket. Egy s�v�t� fuvallat suhan �t az erd�n, sok havat hozva mag�val. Ahogy egyre t�volagg �r, a s�v�t�s elhalkul, �s egy ismer�s dallamm� v�ltozik. Csak a sz�l – mondom m�g mindig csukott szemmel. A sz�l egyre halkabb, a dallam tiszt�bb. Csak a sz�l! A dallam hangosabb �s m�g tiszt�bb… Csak a sz�l!!! – ki�ltom zokogva. ’Hozz�m j�ssz feles�g�l?’ Csak… a… sz�l… !!! Megd�rzs�l�m k�nnyes szemeimet, �s feln�zek. A f�k k�z�l egy ismer�s alak sziluettje bontakozik ki. A dallam tiszta. M�r a sz�l sem f�j. Hallom a hangot. A te hangodat. ’Emma, hozz�m j�ssz feles�g�l?’ Ez nem csak a sz�l. Egyre k�zelebb �rsz. A szemeim m�r alig tudom nyitva tartani. Utols� er�mmel fel�d ny�jtom a kezem… ’Igen!’

…hallom a dallamot, amit d�dolsz. Minden nagyon vil�goss�, majd hirtelen koromfeket�v� v�ltozik. Hallom m�g a dallamot valahol a t�volban, �s �rzem, ahogy hideg karjaiddal �t�lelsz. Ez m�r nem a sz�l. Ez Te Vagy!