Annyira rossz, mikor tudod, hogy van egy dolog, amir�l hallani akarsz, tudni akarsz r�la minden egyes percet, minden mozdulatot, t�rt�n�st. Minden egyes sz�t, azok hangs�ly�t �s �tem�t. K�v�ncsi vagy mindenre, ugyanakkor tudod, hogy nem kellene r�la tudnod, mert elszomor�t a t�ny, hogy te is ott lehetn�l, hallhatn�l, l�tn�l �s meg�ln�l mindent. Alak�thatn�d m�shogy a dolgokat. Hogy jobb legyen, vagy �pp rosszabb. De mindenk�ppen te is r�szese lehetn�l. Ha nem hallgatod meg a t�rt�nteket, akkor hajt majd a k�v�ncsis�g, �s agyalni fogsz rajta, hogy vajon ki mit mondott, volt-e sz� r�lad, vagy �ppen m�sr�l…? Viszont egy id� ut�n ez elm�lik, �s nem fog �rdekelni tov�bb. Lesz m�s, ami majd k�v�ncsiv� tesz. Ha viszont meghallgatod, elszomorodsz. Te kimaradt�l ebb�l, mert m�r nincs mi�rt ott lenned. Nincs mi�rt, nincs ki�rt… �s ez sz�rnyen rossz. De majd csak elm�lik.