Az ember �let�ben egyszer tizennyolc �ves. Azt hiszem, b�tran kijelenthetem, ennek �n megadtam a m�dj�t! Hajjajj. Minden �vben azt mondtam, hogy na, a k�vetkez� jobb lesz, a k�vetkez� jobb lesz. Jelenleg �gy vagyok vele, hogy a tegnapi nap �berelhetetlen. Vagyis ez �gy nem igaz. Ha �berelni akarom, akkor dupl�znom kell a tegnapi napot, ami pedig… �r�lts�g! :D Tegnap kaptunk egy kis �zel�t�t abb�l, hogy milyen az, amikor csak �gy �r�l�nk valaminek, amikor val�ra v�lik egy apr�cska k�v�ns�g, vagy �lom. El�sz�r �reztem, hogy csak �gy �r�l�k valaminek, ami nem tudom, hogy konkr�tan mi. De t�k j� volt. Azt akartam, hogy sose legyen v�ge. Azt�n a P�kra gondoltam. �s arra, hogy mit csin�ltam. �S vajon � mit gondolna az eg�sz est�r�l? �s hi�nyzott, hogy szembe �lljon velem, �s el�vegye azt a f�lig �r� mosoly�t, amit�l szinte minden l�ny elolvad. F�leg �n! Annyira �szint�n tud mosolyogni. Olyan kisfi�san. �s ahh. Elszomor�t a gondolat, hogy sosem fog �gy mosolyogni r�m, ahogy �n szeretn�m.