Egy kisfi� elindult �jszaka a ped�los kisaut�j�val. Az apj�val �lt vid�ken, eg�szen az aut�p�lya mellett, egy farmon. Hajtott, csak hajtott el�re. Ki�rt eg�sz az �tig. Nem n�zett sz�t, csak �thajtott rajta. V�gig sz�ntotta a f�vet, az apr�cska kerekek n�ha meg-megcs�sztak a harmaton. A domb tetej�n �llt meg. Lef�kezett, b�r nem �llt meg els�re, m�g cs�szott el�re egy kicsit. Mikor meg�llt, m�ly leveg�t vett, �s k�mlelni kezdett. N�zte az eget, n�zte a t�volban pisl�kol� v�ros f�nyeit. Mikor m�r eleget b�m�szkodott, elindult visszafel�. Mikor felhajtott az �tra, egy ijeszt�, f�ls�ket�t� hangot hallott, majd els�t�t�lt minden… T�voli k�k �s piros f�nysz�r�k k�zeled�s�t l�tta. A rend�r�k mikor k�zelebb �rtek, tanakodni kezdtek: ’Vajon mit csin�lt ez a kisfi� idekint, ilyenkor?’ A kisfi� a rend�r mell� l�pett, �s belecsimpaszkodott a nadr�gj�ba: ’Csak a csillagokat n�ztem meg, hogy ott van-e anya…’ A rend�r�k szomor�an fogt�k az apr�cska testet, �s tett�k be a fekete aut�ba.
’Pedig �n csak a csillagokat �s anyut akartam megn�zni!’ – mondta, majd le�lt a hideg betonra, �s figyelte, hogyan hajtanak el a rend�r�k az aut�val, amiben ott hevert a ped�los aut�ja is…