Tipikusan azt az id�szakomat �lem, amikor lef�raszt h�rom�r�nyi intenz�v koncentr�l�s �s gondolkod�s. Gondolkodni valami olyanon, amit sosem tudtam, visszaeml�kezni valamire, amit sosem l�ttam, olvastam, hallottam. El�szedni valami pont odaill�t a tudatalattim eg�szen s�t�t sarkaib�l. Azt�n j�n a felismer�s, hogy rossz az �bra, rossz a k�plet, semmi baj, van m�g 20 perc, be tudom fejezni. A ceruz�nak kit�rik a hegye, a rad�r elgurul, a huzat ellapozza a kell� oldalt, egy hang megsz�lal: ’m�g k�t perc’. M�ly s�haj: befejeztem. �s tal�n m�g j� is.

V�rni, v�rni �s mindig csak v�rni. Valamire. Valakire. Ez az �rz�s m�r nem az unalom. Ez m�r t�lmutat mindenen. Ma m�g csak kedd van. A norm�lis iskol�ba j�r�sok alkalm�val ilyenkor m�r cs�t�rt�k szokott lenni. Nagyj�b�l �gy �rzem magam, hogy csin�lni kellene valamit, de olyan tehetetlennek �rzem magam. Ma az ablakban bambultam nagyj�b�l tizen�t percet, azt�n led�ltem az �gyra, �s elaludtam. Mikor felkeltem, magamhoz �leltem egy nagydoboz fagyit, majd �tn�ztem a t�rit, �s befejeztem az agymen�k m�sodik �vad�t. Sheldon annyira cuki. Nagyon b�rom, amiket mond. :D Tal�n ha elkezdem n�zni tov�bb a h�tral�v� �vadokat, akkor gyorsabban fog telni a h�t. Szeretn�m m�r a j�v� hetet. Nagyon!

Sheldon:  �hm... mint �n is tudja, n�h�ny h�ttel ezel�tt az els� tal�lkoz�sunkkor rosszul indult a kapcsolatunk, amikor ostob�nak neveztem... �s szeretn�m elmondani, hogy hiba volt... r�mutatnom.