Nagyon sajn�lom az oszt�lyf�n�k�t. Elk�pzeltem, ahogy �r�mmel, rem�nnyel teli a kez�be veszi a t�rt�nelem �retts�gi feladatlapokat, arra sz�m�tva, hogy az Elit oszt�ly a nev�hez m�lt�an brill�rozott. Mosolyog. S�t, nevet. V�gan kezdi lapozgatni egym�s ut�n a dolgozatokat. Olvas, lapoz, nevet, olvas, lapoz, mosolyog, olvas, lapoz, t�gra nyitja a szem�t, olvas, lapoz, megd�bbent arcot v�g, olvas, lapoz, m�lyleveg�t vesz, azt�n egyre gyorsabban olvas, �s egyre gyorsabban lapoz. M�ly leveg�ket vesz, majd zih�lva a lecsapja az asztalra a lapk�teget, �s idegesen r�gy�jt. Elsz�vja a szivark�j�t, azt�n vissza�l. Megd�rzs�li a szem�t, olvas tov�bb, azt�n kit�pi a haj�t, meg persze el�bb m�g meg�sz�l, ahol m�g lehet. Ut�na sz�vreped�st kap, �s meghal. P�nteken innunk kell erre a gy�ny�r� eredm�nyre, amit �sszehoztunk, kedves oszt�ly. Roppantm�d j�l siker�lt mindenkinek, ahogy l�tom �s hallom. Na de semmi baj, t�l�lt�k, sz�belin meg majd alak�tunk valami hasonl�an nagyszer�t.

Egy�bk�nt behoztam a szob�mba egy csom� sz�nes tollat. M�rmint mad�rtollat. �s viszket t�l�k a szemem, folyik az orrom. Meg kicsit folyik a k�nnyem is. Ha az �jszaka sor�n megfulladn�k, akkor szere… haha, dehogyis! Nincs olyan szerencs�tek.