Csak n�zek magam el�, hogy ’hejj, ez t�nyleg �n voltam?’ K�pes voltam, jobban mondva lettem volna b�rmire. Olyasmi f�le b�rmire, ami nem �n vagyok. Mikor pr�b�ltam kil�pni az �rd�gi k�rb�l, valahogy mindig visszaker�ltem. Tal�n mert sz�m�tott? Nem, teljes m�rt�kben ut�ltam a helyzetet. Meg voltam s�rt�dve. M�lyen. Ami t�rt�nt, b�ntotta az �n�rt�kel�sem, �s legf�k�pp az �n�rzetem. �s �szint�n? Sz�gyellem magam, hogy �gy viselkedtem, ahogy. Kifordultam �nmagamb�l. �j szab�lyt vezettem be, m�gpedig azt, hogy nincs szab�ly! Nem gondolkodtam. Vagyis �gy tettem, mintha nem tenn�m. K�zben pedig magamnak sem akartam bevallani, hogy csak agyalok �s agyalok. Arr�l ne is besz�lj�nk, hogy f�ltem.
Eml�kszem, hogy a k�mia versenyre k�sz�ltem. F�ltem t�le. Vagyis arra fogtam. Visszagondolva tudom m�r, hogy csak r�fogtam az eg�szet a versenyre, holott �pp olyat k�sz�ltem csin�lni, amit tudtam, hogy eg�sz �letemben b�nhatom majd. Ett�l eltekintve viszont v�rtam. Tal�n csak az�rt, mert k�v�ncsi voltam, tal�n az�rt, mert �gy �reztem, hogy a s�rtett �nbecs�l�sem ezzel helyre �ll, �s minden �gy folytat�dik, mint az eg�sz mindens�g el�tt.
Nem �rtem, hogy mi�rt gondoltam azt, hogy ez �gy j� lehet. Majdnem eldobtam magamt�l egy csom� mindent, csakhogy megfeleljek valaminek, ami val�j�ban sz�momra nem felel meg. S�t! M�r tudtam akkor is, hogy az A Bizonyos �s az �letvitele az alacsony sz�nvonallal nekem nem felel meg. Viszont �n meg akartam felelni, helyre�ll�tani valahogy a s�rt�d�tt kis lelkemet. Eml�kszem, azt hittem, hogy nem vagyok j�. Nem vagyok el�g j�. Holott � nem volt j� nekem. …ezt is tudtam, vagyis ink�bb csak sejtettem. Most pedig l�tva, hogy � hogy �llt ehhez hozz�, teher volt neki a helyzet, de az�t ment a huza-vona. Most pedig ut�lom magam, hogy err�l �rok �s hogy olyan voltam, amilyen. Nem kellett volna, megb�ntam. Eddig csak egy megb�nt dolog volt a list�mon. �gy m�r hivatalosan is kett� van.
Ja, �s majdnem f�veztem is, csak mert egy szab�ly volt: Nincs szab�ly! …ut�lom.