Sziasztok! Na igen, amióta nyaralni voltam, nem igazán jelentkeztem, már nem mintha olyan sok olvasóm lenne. :) Röviden a nyaralásról: mint azt tapasztaltam, Bogács a semmi fővárosa. Mondjuk a kilátó nagyon-nagyon szép! Csak azért maradtam volna, ha maradni kellett volna. Viszont időközben tapasztaltam a hiány érzését is. Röviden talán úgy jellemezném, hogy üres és nagyon fájdalmas. Könnyfakasztó és talán szürke színűnek mondanám. Persze túléltem, és mióta itthon vagyok mérséklődött az érzés. Bár akárhányszor beszélek Vele, mindig előjön, kis idő után eltűnik, majd mikor a beszélgetésnek vége, ismét előjön. Persze ha nem hallgatom a zenéit, akkor jobban viselkedem :P Talán a működési elvem nem éppen a megfelelő. Egy kis segítséggel menne a javítás :)