Lassan itt a szeptember, mármint már itt is van. És hát valamivel búcsúztatni kell a nyarat, hát itt a Vidor fesztivál. :) Ma voltam is kint szétnézni, nem is olyan régen estem haza. Anyáék még kint koncertet hallgatnak. Összességében én nagyon szeretem ezt az egészet, mert ilyenkor suli után egyből kimegyünk oda, ’lecsövelünk’ egy padra a ’társasággal’ – ez de emosan hangzott :/ - és ott ücsörgünk, meg vagyunk estig. Jobb esetben 10 előtt mindenki már otthon pocol, de ez nem mindig sikerül.
Ha minden jól megy, NAGYON JÓÓÓL, akkor holnap este megyek Valami Amerika 2őt nézni a térre. És még lehet, hogy átjön Ő is. Persze olyan 50-50%. De ahogy a reklám mondja: Unicum! Csak pozitívan. – vagy valami hasonló. :)
A cím már előre vetíti, hogy miről is lesz most szó. Tudom, hogy mostanában sokszor felvetődik ez a téma, de ma már nálam is betelt a pohár. A másik oldalamra már második alkalommal írnak sértő üzeneteket.Persze név nélkül. Semmi bajom ugyan a negatív kritikával, de az azért túlzás, hogy az egész oldalt lehordja, és elkönyveli szarnak valaki. Ha kicsit belegondol, és szétnéz az oldalon, akkor láthatja, hogy nem két perc alatt dobtam össze az egészet. Nem kívánom, hogy elismerjék a munkámat, nem is kell, hogy agyon dicsérjék, mert nem azért csinálom, hogy mindenki emlegesse, hanem mert nekem ez jó szórakozás, és talán valaki nem beszél angolul, vagy nem elég jó ahhoz, hogy lefordítson különböző interjúkat és cikkeket. Én csak segíteni szeretnék. De ez a nem túl kedves anonim személy elveszi az ember kedvét az írástól, meg mindentől. Sok bíztatásra volt szükségem, hogy belevágjak egy fan oldalba, hisz abból olyan sok van, és nem könnyű olyat csinálni ami ugyanazon személyről/személyekről szól, de mégis EGYEDI. És most egyetlen egy ember elveszi a kedvem az egésztől. Bár én igyekeztem kedvesen válaszolni, mert alapvetően semmi bajom VELE, hisz az is megeshet, hogy nem ismerem, esetleg mégis. Mondjuk ilyenkor van aki durván elkezdi szidni az illető kedves szüleit, családját, és a többit. Én igyekszem diplomatikusan megoldani a helyzetet.
Ma nem sok dolog történt velem, de azért elmesélem, hogy mit csináltam ma, mert Gabica felvetette, hogy mi lenne, ha megírnám a blogba. Nos, miért is ne?
Ketten fogtuk magunkat, és elmentünk Hajdúnánásra, a strandra. 9kor indult a buszunk. Háromnegyed órás zötykölődés után, megérkeztünk, és már mondhatjuk, hogy így harmadik alkalommal már rutinból mentünk végig szinte az egész városon. Nagyon meleg volt. Persze alig tudtunk megülni magunknak, mindig egyik medencéből a másikba mászkáltunk. Úsztunk, ültünk a kinti melegben, aztán a csúszdásban, aztán a simában, aztán a fedettben. A fenti hideg medencénél 6 srác kiszúrt maguknak minket, és végig utánunk jöttek. A fedett medencében elkezdtek ’parádézni’, azaz, hogy dobálták egymást, meg hasonló műsorral szórakoztattak minket. *hihi* Aztán utána visszamentünk Gabival a hideghez. Ott leültünk, és két srác a 6 közül odajött, hogy menjünk röpizni velük. Udvariasan visszautasítottuk a lehetőséget. xD Aztán még ott néztek minket… Mivel a vonatunk lassan indult, szedtük a sátorfánkat, és elindultunk az állomásra. Megvette Gabi a jegyet, leültünk pihenni. A vonat hamarabb jött, mint kellett volna, ezért Gabi odament egy sráchoz:
Gabi: ’ööhh.. bocsi, nem tudod, ez a vonat megy nyiregyre?’
Srác: ’nem, ez Debrecenbe megy…’
Gabi: ’na, akkor várunk még egy kicsit…’
Én: ’dehogy várunk! Debrecenbe megyünk, te dinka!!’
xD
A srác még ott röhögött rajtunk… -.-’ Legalább lett egy jó napja. Aztán oda adtam Gabinak az mp3 lejátszót, hogy válasszon zenét. Erre fejjel lefelé nézi, és mondja, hogy de fura ez a lejátszó. Hát mondom, fordítva kell nézni :P
Hát igen. A szerelem vakít, butít, és inkább nem is sorolom, hogy mit csinál még. Debrecenben találkozott Gabi Martinnal. Ők… Háát… Ők vannak. :) Jó nekik!
Utána hazaértünk, én leültem gépezni, letöltöttem a kedvenc DJ-m új mix műsorát és fürödtem. A mixet kb 3x próbáltam végig hallgatni, de a harmadik számnál nem jutottam tovább… Úgyhogy, majd holnap meghallgatom a premiert :) Itt a link, ti is hallgassátok este 8tól 9ig ;)
Már régen jelentkeztem, ha mondhatok régnek 3 napot. :/ Döntse el mindenki magában, hogy ez rég vagy nem rég. Gondoltam készítek egy rövidke élménybeszámolót a Zoo-ról, ahol voltam tegnap előtt. Akik nem nyíregyháziak, vagy még nem voltak a Sóstói Állatparkban, azoknak szeretném meghozni a kedvét, az említett objektum meglátogatására.
Nos tehát, kezdeném néhány adattal, mint például azzal, hogy 30 hektáros területet foglal el a Sóstói üdülő övezet közepén. Az egész állatpark több részre van osztva, úgymond földrészek szerint. Sarkvidéki panoráma:
Értelemszerűen a sarkvidéki állatokat lehet itt megszemlélni. Borjúfóka, jegesmedve, szarvasok, oroszlánfókák. Az utóbbiak egy 400 literes medencében tartanak bemutatót naponta 2x.
Akvárium ház:
Nos, nekem ez a kedvenceim közé tartozik. Nem olyan nagy mint Budapesten a ’halasház’, hanem csak egy szolid kis micsoda az óriási park elején. Odabent sötét van, és a sok kis akváriumban számtalan érdekes hal él. Amellett, hogy vannak rákok, csigák, teknősök, egyéb kétéltűek. Mondjuk, van egy nem egészen odaillő kis dolog is. Egy műanyag dinoszaurusz. Nem értem, hogy hogyan kapcsolódik a tenger vagy a vizek élővilágához, de ott van. Régen féltem tőle, de ma már rájöttem, hogy az nem igazi. :) Ja, és a legszebb hal, a tűzhal.
Madárház:
Ide igazából nem nagyon lehet benézni, csak a ’kifutókon’ láthatjuk a madarakat. Főleg nagytestű papagájok vannak itt. Szépek, színesek, hangosak. A kedvenc papagájom tud beszélni. Mindig mondja, hogy HELLO! Általában agyonetetik szegényt, hogy szóra bírják.
Trópusi ház:
Mint a nevében is benne van, trópusi állatok élnek itt. Apró selyem majmocskák, orángutánok, leguánok, kígyók, krokodilok. Élethű környezetükben láthatjuk őket. Belépéskor olyan érzés fogott el, mintha a dzsungelben járnék. Pálmák és trópusi növények mindenfelé. Ugyan kicsit kellemetlen a szag, de a látvány mindent überelt, és akkor már nem számított, hogy mit érez az orrom. :)
Majomerdő:
Madagaszkári makik között lehet itt elsétálni. A hirdető plakátokon úgy van, hogy az emberek vállán állnak a majmok, és lehet etetni is őket. Viszont ha élőben próbálnál egyet is megsimogatni, vagy valami, akkor nem túl kedvesen rádszólnak, hogy ’de hát nahát! Nem simogatunk!’ Persze nekem bőven elég volt elsétálni közöttük. Nem akartam én megsimogatni egyiket sem.
Mediterrán kert:
Az álatok mellett nagyon fontos szerintem, hogy bemutassák a látogatóknak a növényeket is, ahol az állatok nagytöbbsége él. Itt csodálatos virágok vannak. Amikor én kimegyek oda szétnézni, mindig virágzás van. :) Minden nagyon színes és illatos. Még azt is megsúgom, hogy van egy kaktuszos sziklakert is, ahová apukám ültetett egy kaktuszt, mert ugye ő kaktuszgyűjtő, és minden évben árul ott 3-4napot. :)
Afrika-panoráma:
Ha Afrika, akkor oroszlánok. Jut mindig eszembe, mikor meglátom a táblát az út mellett. Meg persze a zsiráfok, amiket lehet etetni, és simogatni is. Van velük néhány kellemetlen élményem. :) Egyszer úgy megnyalta a kezem, hogy még a ruhám is zsiráfnyálas lett. *blee*
Aztán ott vannak még a vízilovak. Pontosabban kettő. Két kis törpevíziló. Nagyon aranyosak. Egész nap a vízben ücsörögnek, és tátják a szájukat.
Az állatparkba nemrég hoztak egy fehér oroszlánt is. Ő még külön van a ’sima’ oroszlánoktól. Na igen, az oroszlán család. Egy nagy Szimba, és kis Szimba, és két anya oroszlán van. *ha jól számoltam*
És ha már az oroszlán király eszembe jutott, akkor megemlítem kedves Timon barátunkat is. Igazából nem lehet tudni, hogy Timon rókamanuszta-e vagy szurikáta. Mert mindkettőt megemlíti a trilógiában. Az Afrika-panorámából ők a kedvenceim. :)
Vannak még zebrák és szélesszájú orrszarvúk is. Ők együtt vannak, hogy igazából érezni lehessen, hogy hogyan élnek együtt az állatok. Ja, és az elefántot ki ne hagyjam már! Szegény kis elefántot hatalmas tragédia/trauma ért, amit egyelőre nem tudom, hogy megoszthatok-e a nagyvilággal. A tv-ben úgy is mutatni fogják, szóval csendben maradok. :| Amúgy a fánik gyakran szoktak fürdeni, mikor meglátják, hogy a látogatók a közelben vannak. Ilyenkor gyors bemutatót tartanak ;)
Tarzan ösvénye:
Ez beletartozik a Afrika-panorámába. Itt található a flamingó, víziló, az oroszláncsaládok és sok más állatfaj is. Gondoljunk csak a mesére/filmre.
Ázsia:
Mint azt olvasni lehet a Zoo weboldalán, ahonnan én is veszem a segítséget, az Ázsia részt nem nagyon tudták egy helyre telepíteni. A majmok a majomházban/erdőben vannak, a madarak a madárházban, a pávák pedig szabadon élnek. A szabad kifutókon pedig látható a hópárduc, tigris, teve, jakk és a többiek.
Ausztrália:
Gyorsan asszociálok: bumeráng, kenguru. Ezek jutnak eszembe a tábláról. 20 kenguru él itt és néhány emu. Az ismertető szerint méregzöld tojásaikból a legnagyobb hidegben kelnek ki a csibék.
Kis kengurut mindig láthatunk a Zoo-ban. Legalábbis én midig látok. Az Ausztrália részleg mellett volt a Rémségek háza, vagy mi, ahol különböző gusztustalan állatok voltak. Skorpiók, hernyók, csótányok… Inkább nem sorolom. :)
Észak-Amerika:
Winnetou világába kalauzol el ez a kis rész. Az indiánok fő tápláléka a bölény, a nagy vadász, a puma, és a játékos mosómedve található itt többnyire. Van egy kis indián tábor is, ahol megismerhetjük az őslakosok életmódját, eszközeiket és betekintést nyerhetünk egy indián sátorba is. (Ami valójában egy kőből épített házacska, de sátorhatást kelt belülről.)
Parasztudvar:
Hát azt hiszem erről mindenkinek a baromfik és a malacok jutnak eszébe. A magyar parasztudvar bemutatja, hogy milyen állatok vették körül az embert régebben és most. Többek között van itt csirke, malac, ló, szamár, macska, kutya, bárány, nyúl, tehén és egér. A csirkéket lehet etetni az udvaron, a kecskékhez belehet mászni, és megsimogatni őket.
Kárpát-medence:
Na, nem is tudtam, hogy van ilyen is. :D Most egy kis segítséget veszek igénybe, mert erről nem igazán tudok semmit.
Az itt található állatokkal alapították az állatkertet. Egerészölyv, hiúz, gímszírvas, fekete gólya. Megismerhetjük a nomádok életmódját és szerszámait is. (Most, hogy így olvasom, tényleg van ilyen is :D)
Medveerdő:
2005 áprilisában építették, és közel 1 hektáros területet foglal el. Régen a sziklakert mellett/fölött volt, most elköltöztették valahová. Pontosan nem tudom behatárolni, hogy hová, de el. Fontos tudnivaló, hogy ez nem csak azért van létrehozva, hogy ide hozzanak állatokat rendelésre, hanem menhelyként is szolgál.
Az állatpark közel 3500 állatot tud felvonultatni. 300 fajból van olyan, ami csak itt található meg. Sikeres fajmegmentő programok vannak, ugyanis rendszeresen szaporodik itt a lisztmajmocska, a zsiráf és egyéb állatok is. Sajnos nem tudtam felsorolni az összes állatot, mert ahhoz nem lenne elég egy bejegyzés. De látogassatok el ide, és saját szemetekkel nézzétek meg ezt a csodaszép világot. Ja, és ez még nem minden! Jövő tavasszal adják majd át a háromemeletes új részleget. A nevét pontosan nem tudom, de Európában ez lesz a második ilyen ’ház’.
Jó reggelt, vagy jó napot? Mind kettőt mindenkinek! Láttátok tegnap a tűzijátékot? Na persze attól függ ki melyiket látta, mert én csak a nyíregyházit láttam. Ami a tv-ben volt, az nem olyan érdekes. Bár azt hiszem, így élőben sem kötött le igazán. Régebben éltem-haltam az égig lőtt színes-hangos játéktól, ma már mondhatom, hogy teljesen hidegen hagy. Mondjuk az is rátett az unalmamra egy lapáttal, hogy azt írták, hogy 22 órakor kezdődik, erre lekezdték 22:15 után valamikor. -.-’ Aztán végig sem néztem, mert ugyanaz a zöld-piros dolog durrogott csak… Meg egyedül nem olyan jó. No, azért annyira nem voltam egyedül, szomszédaimmal együtt néztem. Még jó, hogy nem kellett kimenni a Kossuth térre, mert innen is lehetett látni az utcánkból. Na persze egész idő alatt azon gondolkodtam, hogy mennyi légszennyező anyag jutott időközben a levegőbe, meg hogy abból a pénzből, amiből ezt az egészet rendezték, mennyi hasznosabb dolgot lehetett volna venni. :/ Na persze, szép dolog a ez az ünneplés, de hát ha káros a környezetre… És a fővárosunkban lévő tűzijáték szennyezésébe még belegondolni sem akarok. De végülis mindegy. Már elmúlt. Szép volt, jó volt, köszönjük, de ennyi.
Hát ma azt hiszem, hogy mindet kiírok magamból, ami rossz, és úgy érzem, hogy megosztanám azokkal, akik néha-néha beleolvasnak az irományaimba. Bár már megígértem magamnak, hogy nem fogok ezzel többet foglalkozni, de mégis ezen rágódok.
Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán ott, hogy van Ő, akit talán túlzottan megkedveltem a nyáron. Nem sokat találkoztunk eddig, de az a kevés is pont elég volt ahhoz, hogy bele essek, mint vak ló a szakadékba. Na meg minden nap beszéltünk msn-en az első találkozásunk óta, sokszor beszéltünk telefonon, és sms-ezgttünk is néha napján. Mindig nagyon aranyos, kedves volt, mindig végig hallgatott, elviselte a gyerekes kérdéseimet, és nem szólt be semmi miatt. Jobb embert nem is kívánhatnék barátnak, meg egyébnek sem. Viszont világosan az értésemre adta, hogy nem akar többet annál, ami most van. Én elfogadtam, próbáltam nem reménykedni. Viszont még azóta, hogy ezt így megbeszéltük, talán jobban szeretem. Nagyon sokat gondolok rá, és ez kezd ijesztő lenni. Persze nem akarom elfelejteni sem, mert attól félek, hogy ha már én nem fogom keresni, akkor ő sem engem, és egy nagyon jó barátot nem akarok csak úgy elveszíteni. Azt hiszem, hogy ez azért nem nagy kérés, hogy jóban legyünk még továbbra is…
Tegnap megkérdeztem Tőle, hogy kedden van-e kedve eljönni. Mondta, hogy ha nem lesz dolga, miért ne. Aztán azt is megkérdeztem, hogy fogom-e látni még a jövőben, vagy már nem igazán. Ő mondta, hogy hát nem valószínű, hogy fogjuk valaha is látni egymást. :( Hát majd idővel elfogadom a dolgot. Viszont ha kedden még eljön, akkor nagyon fogok örülni neki.
Még régebben annyira jó volt. Nagyon jól el tudtunk beszélgetni, mostanában pedig már annyira nem is. Van, hogy nagyon jól elvagyunk egy kis ideig, aztán csak ímmel ámmal találunk valami témát. Persze amikor már az ember minden nap beszél valakivel, ne csodálkozzon, hogy nem nagyon talál már témát. Persze mindent meg lehet oldani valahogy. Próbálok pozitívan hozzá állni a dologhoz. Sokak elmélete szerint: Majd találok mást. [csak azt nem képes senki megérteni, hogy ez nem olyan könnyű, egy ilyen helyzetben]
Nos, mint írtam az előbb, új design lesz/lett meg minden. Na meg hogy kék… Világos kék. Lett egy ilyen barnás dolog, fejléc nélkül. xD Most azon agyalok, hogy gumikacsás fejlécet szeretnék… Barna színű gumikacsás fejlécet. *sok dolgom lesz*
---- ----
És íme a végeredmény. Barnás színűre színezett gumikacsák úszkálnak a vízen. -.-’ Büszke lehetek magamra. xD -.-’ Na, nem is nézem tovább, mert ez borzalom. Ha majd lesz ihletem, akkor úgyis csinálok valami jobbat.
Na, azt hiszem, hogy eljött annak az ideje, hogy kezdjek valamit az oldal designjával. :/ Lassan eldöntöm, hogy az oldal melyik oldalon legyen. *bal vagy jobb* :S Aztán, hogy milyen színű legyen. Szívem szerint egy nagyon halványkékes árnyalatot tennék az egészbe. Aztán fogalmam sincs, hogy maradjon-e a betűtípus, vagy változtassak azon is. :/ Határozatlanságom most nagyon bosszantó. Na meg aztán azt sem tudom, hogy találok-e olyan képet, ami halványkék, és megfelel egy fejléc alapjának. Viszont azt már elhatároztam, hogy ma megcsinálom a top affi-t, a site infót és a site sisters-et. Hozzá is látok!
Nos hát igen. Írásra adtam a fejem. Mérhetetlen szabadidő zúdult a nyakamba még a nyár elején, így elkezdtem írni a Redby nevezetű történetemet. Két hétig írtam, eljutottam a 8. fejezetig. Bicikli túra után elfeledkeztem róla, így a fiókom mélyén pihent máig. Ma begépeltem belőle 3 fejezetet, és tovább írtam a 10. fejezetig. Igyekszem minden nap újat gépelni, de nem garantálom a sikert. Remélem, hogy megtetszik annak, aki beleolvas, és majd várni fogja a végét. Nem bízom a nagy sikerben. De azért örülni fogok, ha egy-két olvasója lesz. :)
Ennyi kell ahhoz, hogy jól érezd magad késő este kint az udvaron. A tegnapi meteorzáport akartam megnézni, de hát eső és felhő okokból nem nagyon láttam semmit. Na jó, azért két villogó fény valamit láttam. Kívántam is… Az egyik már beteljesült, de nem egészen úgy, ahogy elgondoltam. A másik pedig még várat magára. Az a gyanúm támadt, hogy az talán nem is fog beteljesülni. De megértem, és beletörődök. :) Nos, még a tegnap estéről/éjszakáról annyit, hogy napozó ágyban feküdni a sötétségben, nagyon vicces. Az átlátszó esernyőm a fejem fölött, fényképezőgép mellettem, Mp3 lejátszó megy… Közben nagyon kellemes szellő fújt. Egy idő után hozzá szokott a szemem a sötétséghez, és egészen jól láttam. Megtámadott a macskám, aztán elszaladt, mert valami leesett a tetőről. Biztos, egy meteorit darab volt xD.
Miközben az eget bámultam, azon töprengtem, hogy milyen romantikus lenne valakivel ott feküdni, és együtt nézni a csillagokat. (esetemben csak a felhőket) Aztán gondoltam Rá is. De elvetettem a gondolatot, hogy kettesben nézelődjek vele, mert álmodozni nem mindig jó. Majd felteszem a képeket, amiket fényképeztem. Aki látott esetleg hullócsillagokat, az írja meg, hogy milyen volt :)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Lassan itt a szeptember, mármint már itt is van. És hát valamivel búcsúztatni kell a nyarat, hát itt a Vidor fesztivál. :) 
Jó reggelt, vagy jó napot? Mind kettőt mindenkinek! Láttátok tegnap a tűzijátékot? Na persze attól függ ki melyiket látta, mert én csak a nyíregyházit láttam. Ami a tv-ben volt, az nem olyan érdekes. Bár azt hiszem, így élőben sem kötött le igazán. Régebben éltem-haltam az égig lőtt színes-hangos játéktól, ma már mondhatom, hogy teljesen hidegen hagy. Mondjuk az is rátett az unalmamra egy lapáttal, hogy azt írták, hogy 22 órakor kezdődik, erre lekezdték 22:15 után valamikor. -.-’ Aztán végig sem néztem, mert ugyanaz a zöld-piros dolog durrogott csak… Meg egyedül nem olyan jó. No, azért annyira nem voltam egyedül, szomszédaimmal együtt néztem. Még jó, hogy nem kellett kimenni a Kossuth térre, mert innen is lehetett látni az utcánkból. Na persze egész idő alatt azon gondolkodtam, hogy mennyi légszennyező anyag jutott időközben a levegőbe, meg hogy abból a pénzből, amiből ezt az egészet rendezték, mennyi hasznosabb dolgot lehetett volna venni. :/ Na persze, szép dolog a ez az ünneplés, de hát ha káros a környezetre… És a fővárosunkban lévő tűzijáték szennyezésébe még belegondolni sem akarok. De végülis mindegy. Már elmúlt. Szép volt, jó volt, köszönjük, de ennyi. 
Hát ma azt hiszem, hogy mindet kiírok magamból, ami rossz, és úgy érzem, hogy megosztanám azokkal, akik néha-néha beleolvasnak az irományaimba. Bár már megígértem magamnak, hogy nem fogok ezzel többet foglalkozni, de mégis ezen rágódok.
Nos hát igen. Írásra adtam a fejem. Mérhetetlen szabadidő zúdult a nyakamba még a nyár elején, így elkezdtem írni a Redby nevezetű történetemet. Két hétig írtam, eljutottam a 8. fejezetig. Bicikli túra után elfeledkeztem róla, így a fiókom mélyén pihent máig. Ma begépeltem belőle 3 fejezetet, és tovább írtam a 10. fejezetig. Igyekszem minden nap újat gépelni, de nem garantálom a sikert. Remélem, hogy megtetszik annak, aki beleolvas, és majd várni fogja a végét. Nem bízom a nagy sikerben. De azért örülni fogok, ha egy-két olvasója lesz. :) 
Csillaghullás… Felhők… Takaró… Mp3… Esernyő… Eső… Zokni… Pulóver… Fényképező…