Hivatalosan ez az első munkahelyem, az Amnéziát nem számolom, mert az annyira rossz volt, hogy inkább mondom munkatábornak, mint munkahelynek. Kicsit fura lesz, hogy több mint két és fél után itthagyom. Ugyanakkor örülök is neki, mert végre kreatív munkákat is csinálhatok. És a saját koncepcióimat is végre életre kelthetem. Dolgozhatok olyan emberekkel, akiket elég sokan ismernek/elismernek. Tanulhatok olyanoktól, akik a különböző szakmákban már sokat elértek, vagy csak jártasabbak nálam egy-egy adott területen. Annyi sok-sok izgalmas dolog van készülőben, hogy már be vagyok sózva.
Pénteken is volt egy fotózásunk Adrival, Görög Zitánál. A képek elképesztőek lettek. Nem akarom dicsérni magunkat, de... Végre olyan képek készültek, amilyeneket látni akarok. El is kezdtünk szervezni még augusztusra is pár fotózást, ugyanis megjött a LED sorom. Irány az éjszaka! Mennyi csodás kép fog születni. Lesz idő mindenre. Gyakorolni, retusálni, gyakorolni, fényelni és még többet gyakorolni.
És most írtak, hogy a pénteki fotózásból a képek nagyon tetszenek.
A legtöbb elhatározásom nem elég szilárd. Nem tudom az okát. De ma valahogy hazafelé sétálva az esőben annyi mindenhez éreztem erőt, aztán hazaérve az egész buborék kipukkant, amibe gyűjtöttem az ötleteket. Az esti teendők után viszont erőt kellett vennem magamon, ha az életben be akarom fejezni a póló mintát, amit kitaláltam. Rohadt vonalak. Kell nekem mindig kitalálni valamit. :D
Szeretem, hogy mindig sikerül belefutnom olyan emberekbe, akik kendőzetlenül undorító módon viselkednek. Történt az eset, kivel mással, mint velem (lehet, hogy már bevonzom...), hogy egy kedves ismerős valakije megkeresett, hogy szeretné, ha az induló termékéhez készítenék egy weboldalt, illetve megcsinálnám a termékek fotózását is két módon: image + termék. Plusz még videók, fotózás a helyről, ahol készül a termék, meg ahol jelen van a szolgáltatás. A kedves ismerős valakije nagyon kedves volt, viszont az üzlettársa (akinél a lóvé van), látszott, hogy a legmagasabb hegyről sem tudott volna kellőképpen lenézni. Miután másfél órán át én találtam ki nekik a menüpontok szövegeit, és segítettem átfogalmazni szóban amit kommunikálni akarnak. Majd pár nap múlva küldtem árajánlatot mindenre. Mivel szép a termék, meg jó referencia lenne, baráti árat mondtam, meg amúgy sem egy melóból akarok meggazdagodni. Eltelt utána egy hét, gondoltam felhívom a srácot, hogy akkor áll-e a munka. Megnyugtatott, hogy persze, természetes, csak festik a helységet, meg pakolnak, nem érnek rá nagyon, de a következő nap biztosan küldi az anyagokat. Gondoltam nem zaklatom őket akkor tovább, majd küldik a logót, meg a sok mindent, amit megmutogattak, hogy használni szeretnének, aztán elkezdek dolgozni, pár nap alatt összedobok mindent. Eltelt egy hónap, nem történt semmi. Ma találkoztam a sráccal, mert volt nálam valami, amit rajtam keresztül kapott meg. Rákérdeztem a munkára, hogy hányadán állunk, mert én kalkuláltam a munkával, a pénzzel, az idővel. A fotózás kell nekik, csak nem tudják, hogy mikor, a web viszont nem kell, mert már az üzlettársasszonyka mással csináltatja meg... Kérdeztem tőle, hogy nem akartak esetleg szólni? A nőci nem akart szólni, gondolta, hogy abból, hogy nem szóltak eddig, nekem leesett, hogy mi a szitu. Kérdeztem azt is, hogy mi volt a gond, mert nem értem a dolgot. 'Nem voltál neki szimpatikus, a megjelenésed, meg minden. Pedig én mondtam neki, hogy ez hülyeség, de a referenciáid nem győzték meg őt... Sajnálom, akartam szólni, csak ő meg nem akart.' 1., NINCSENEK referenciáim a neten. VÉLETLENÜL SEM találhat senki referenciákat tőlem. Ennek mindösszesen az az egyetlen nagyon egyszerű oka van, hogy nincsenek összeszedve, rendszerezve, ha valaki kér tőlem, annak küldök mindenről külön-külön, de egyben még nincs, ezért NEM találhatóak meg sehol sem. (a fotóimat kivéve, ahhoz nem kell témánként összerendezni a dolgokat) 2., Többször belefutottam már abba, hogy valakinek nem vagyok szimpatikus. Ezt nem tudom megítélni, hogy miért van, nem tűnök ki a tömegből, magyarul beszélek, két szemem van, két fülem, egy szám, mint mindenki másnak. (vonjuk ki a szerencsétlen kivételeket) Nem hiszem, hogy annyira gázul néznék ki, hogy pofára adjanak nekem munkát.
Aztán jött tőlem a kérdés: 'Melyik referenciámat nem találta elég meggyőzőnek?' 'Nem tudom, azt mondta, hogy végig nézte az összeset, de nem volt egyik sem elég jó.' 'Rendben, köszönöm. Megmondanád kérlek neki, hogy küldje át azt, amelyik nem tetszett? Csak kíváncsi vagyok, hogy hol találta meg, mert egyelőre a sulis portfólióm létezik megtekinthetőként, az is kizárólag nyomtatásban, egyéb helyeken nincs portfólióm, és egyelőre nem is lesz.' 'Öö... Nem tudom mi történhetett, megkérdezem tőle.'
Ezek után még plusz fotózást szeretnének kérni, helyszínen. Ma kellene elmennem megnézni. Ezek után lehet, hogy lesz pofám megkérdezni, hogy hol vannak azok a referenciák, mert komolyan érdekel. Néha úgy érzem, hogy céltábla van a homlokomon, és alatta egy felirat, hogy 'ide lőjetek'. Miért fogok ki mindig olyan embereket, akik nyíltan megbántanak másokat? Tényleg nem vagyok egy hegyi troll, hogy ilyeneket kapjak meg, hogy nem voltam elég meggyőző az öltözékem meg a fejem alapján. A nem győzték meg a munkáim szöveg pedig annyira fura. Nem kell kifogásokat keresni, értek abból is, hogy nem. És nem gond. Csak az a legrosszabb, hogy felvázoltam a konkrét koncepciót, és ott még nagyon tetszett nekik, nem szeretném viszontlátni egy másik ember ötleteként.
Ma merengtem kicsit munka közben, és eszembe jutott a blogom. Hogy régen mennyire imádtam írni, és folyton pörgött az agyam, hogy mit kellene megosztani, miről írjak. Sőt, néha több dolog közül kellett válogatnom, hogy épp mire fordítsak időt, és mi az, ami felesleges. Most sajnos eszembe sem jut. Évente egyszer, maximum. És nagyon sajnálom, mert most is tudnék írni, mert elmúlt az 'artblock'. Még ötletem is van egy új designra, amit simán össze is dobnék, csak a régi css-t már nem tudom szerkeszteni, mert elfelejtettem, mi micsoda. (majd írok Aninak, háthaő még emlékszik :P )
De jó lenne megint egymás blogjait olvasgatni, mint régen. A téli időszakban rám jön az írhatnék meg az olvashatnék, de már nem szívesen kezdenék bele 14-15-16 év körüli bloggerek mindennapjaiba. (aktív időszak rulz')
No de lássuk, hogy mi történt azóta...
Azóta = Gimi (tételes felsorolás következik, kiemelve a rövid változat)
1. Megérkeztem Budapestre - utáltam a kolit, de nagy terveim voltak.
Elterveztük Ivettel, hogy majd eljárunk jegeskávézni és csokis shake-ezni a kollégiumaink közelléte okán. Egyszer voltunk rózsavizet (rózsaital?) inni, és párszor vonatoztunk együtt. Elterveztük Rékával, hogy majd sokat találkozunk, bulizunk, fotózunk. Voltunk fotózni, találkoztunk, és felhívhattam, ha éppen bajom volt. Kingivel is elterveztünk mindenfélét, és voltunk jópárszor fotózni is együtt, januárra is tervezünk egyet, miután mindenki leteszi a lantot pár napra. (a lantról később...) Szóval a tervek és a megvalósulási arány közel sem azonosak, de hát érettségiközeli emberkék könnyen hihetik, hogy a barátságok ugyanolyan szorosak maradnak, ha nincsenek együtt napi több órát már. Mondjuk ezek még változhatnak, nem tudni, mit hoz a jövő.
Elvárás: minden marad ugyanúgy.
Valóság: minden máshogy történt.
2. Elkezdtem a grafikus sulit - új arcok, új tantárgyak, további nagy tervek.
Belecsöppentem egy teljesen új közegbe. Fél évig a koliban sínylődtem, mígnem Misivel úgy határoztunk, hogy mindenféle praktikus okokból összeköltözünk egy aprócska szobába. Piciny életünk elkezdődött együtt. Ő dolgozni járt, én meg suliba. Tanultam rengeteget, de a suli nem hozta a nagyon várt lehetőségeket. Helyenként sikerült egy-egy dolgot megcsípni, de többnyire csak magamnak csinálgattam a logókat gyakorlásként. Első félévemet Photoshopból sikeresen zártam. Másodikat kevésbé sikeresen, ugyanis a logóterveim nem mentek át elsőre a vizsgán, és a művtöri sem oldotta meg önmagát, úgyhogy augusztusban viszontláttam volna 60 másik ember társaságában a pótvizsgán az előadót, de csak magam érkeztem, így kettessel mehettem is, miután az izgalomtól a nevemet sem tudtam leírni. Második évem nagyon hasonlóan telt, legalábbis az első félév. Állatkerti logó, arculattal... Négyes járt érte, de kit izgat, meg van a félév, jöhet a vizsgára készülés. Vizsga előtt 5 nappal derült ki, hogy kedves kicsi Eszti nem mehet vizsgázni, mert a webdesign-ja nincs meg. NINCS MEG? Elfelejtették beírni a jegyet, így nincs meg. Úgyhogy májusi vizsga októberre csúszott...
Elvárás: flott két év, minden ötös.
Valóság: eltelt a két év, eredményesen, nehézségekkel.
Nyereség: egy Zsófi.
2,5. Eközben - apró melók, első kellemetlen ügyfél, AMNs
Sosem felejtem el azt a gyereket, aki excelben átkülde a névjegytervét, és kérte, hogy pont ugyanolyan legyen. Sírva ugyan, de megcsináltam, majd reklamált, hogy ez nem jó. Ugyanez megtörtént a két ótvar plakátjával, és egy szórólapjával. Nem is emlékszem, hogy kifizette-e, de igazából mindegy is. Közben elkezdtem dolgozni együtt egy ékszerész sráccal - khm, ötvös. Elég jól ment a közös munka, míg elkezdte nekem meg nem érni, és utána sajnos már nem tudtam szívvel lélekkel csinálni. Csináltam ugyan, mert akartam, hogy legyen ékszeres portfólióm. Meg ugye a táskás projekt. Eleinte maximálisan megérte. Közel tökéletes munkákat sikerült kiadnom a kezemből. Megtanultam a Lightroom-ot kezelni, így gyorsítva a minőségibb munkát. Később rá kellett jöjjek, hogy a minőség emelkedése nem feltétlenül eredményezi az ár emelkedését is, főleg nem olyan 'ügyfeleknél', akik nem szeretnek fizetni megfelelő árat olyan képekért, amik azért elég jó nézettséget és profitot generáltak. (Az első anyag konkrétan duplájára növelte még az első napon a követők számát.) Nem haragszom, nem bántam meg, mert ma is büszke vagyok azokra az anyagokra az összes gyerekbetegségükkel együtt. Általuk gyűjtöttem olyan tapasztalatot, amiket más úton nem lehet csak úgy összekapirgálni.
Divatház. Grafikus gyakornok. Semmi jó nem volt ebben az időszakban - gondoltam akkor. (Nem is szívesen emlékezek vissza erre az időszakra, roppantul megviselt...) De megismertem egy lányt, akivel azóta is tartom a kapcsolatot, és időnként együtt gyerekszobákat festünk.
Elvárás: cuki ügyfelek, gördülékeny munka, több fotózás
3. Befejeztem a grafikus sulit - ÁTMENTEM!, munkahely, költözés.
Októberben a vizsgákat sikerrel zártam, négyes volt a legrosszabb jegy. Másfél hónapig jöttem-mentem az álláshirdetések között, mire eljutottam oda, hogy behívjanak egyáltalán. A nem túl meggyőző portfólióm nekem nagyon tetszett, a munkáltatóknak már kevésbé. Állítom, hogy meg sem nézték. A nő, aki azért nem vett fel, mert skorpió a csillagjegyem... *Szúrjatok le egy tompa kanállal!* Hosszas fejtegetés után azt szűrte le, hogy a skorpiók megbízhatatlanok, nem akarnak dolgozni, és még bunkók is. Úgyhogy haza buszoztam. December elején a mostani főnökömtől várt egy üzenet a facebook-on, hogy amennyiben én vagyok az, akit keres, keressem fel. Így is lett, januárban kezdtem. Közben átköltöztünk Misivel a kisebb lyukból a nagyobba, és miután túl voltunk már az első közös tárgyak megvásárlásán, hozzácsaptunk az ágyhoz és a tv-hez egy lámpát és egy asztalt.
Elvárás: kilépve az agyonkopott iskolapadok közül munkába állás egy álomszerű helyen, ahol éppen csak nem a főnöki szék az enyém. - micsoda tervek.
Túl a próbamunkán, és a kezdeti ügyetlenségen, belerázódtam a dolgos mindennapokba. Megtudhattam, hogy a nagy vállalatok annak ellenére működnek, hogy értelmes emberek dolgoznának ott. Azt is megtapasztalhattam, hogy a művtörire van a legkevésbé szükség egy munkahelyen. Úgyhogy Adritól tanultam el a munkahely sajátos munkafolyamatait, amibe egészen hamar bele is jöttem. Nyáron elbúcsúztunk Miklóstól és Evitől, saját kis fészek építgetésébe kezdtünk, egy új albérlet falai között.
5. 2016 - nagyobb lépések + tervek.
Zárva az első évet a munkahelyen, a 2016 érdekesen kezdődött. Munka szempontjából minden maradt a régiben, viszont minden más bonyolult és hullámzó lett. Az összeköltözést követően, mikor tényleg csak mi ketten vagyunk, bárki bármit mond, meg kell szokni. Kiemelkednek a másik kevésbé ismert tulajdonságai, és még néha a pislogása és a szuszogása is idegesít. Az első háromnegyed év azzal telt, hogy megpróbáltunk felnőni a saját kapcsolatunkhoz. Egyikünk sem könnyítette meg a másiknak, de saját magának sem. Valahogy aztán mégis sikerült. Nem hiszem, hogy az emberek meg tudnak változni. Szerintem csak a fejlődés lehetséges. És mi aztán fejlődtünk. Ilyen szinten még sosem álltunk egymás mögött, mint ahogy mostanában. Ha az évünk eleje egy katyvasz is volt, és néha azt kívánjuk bár átugorható lett volna a szürke időszak, most nem itt és nem így lennénk. Persze jobb lenne az egészet meg nem történtté tenni, mert az egymás zokogásig való bántása sosem megoldás a problémákra. Átugrottunk egy jó nagy szakadékot, itt már minden békés. Olyannyira, hogy belefogtunk ezer újdonságba. Első körben megtettük első közös nyaralásunkat (családdal) Horvátországba. Még sosem láttam a tengert egészen eddig. Beleszerettem a hajókba, a nyílt, végeláthatatlan kékségbe. Az éjszakába, amikor nem látod a vizet, mert olyan tiszta, hogy a kövek csillognak a holdfényben a víz alján. A hegyekbe, amik olyan gyönyörű világos sziklákból állnak. A viharba, amitől a tenger úgy morog, mint egy bosszús nagymacska. Trogir városába, a bazársorba, a pálmafákba, a tengericsillagokba, az összes új és eddig ismeretlen élőlénybe. A Krka Nemzetiparkba, a gyönyörű Krka vízesésbe, aminek elmondhatatlanul csodálatos hangulata van. Néha azt álmodom, hogy csak sétálok a hegyeken és erdőkön átívelő hidakon, és nézem a folyót, halgatom a madarakat. Biztosan meglátogatjuk még Marinát és a környéket.
Aztán ott van a sok forgatás az OW-nál. Kinson konyhája, Hardver tesztek, intrók... Smarta konyhája! Röpke fél év alatt belekóstolhattam - és félig meddig tanulhattam -, hogy milyen videózni. Noha nem megy tökéletesen, de beleadunk Adrival mindent. A Smarta-s fotózásnak köszönhetően egy nagyobb ékszer márka keresett meg, hogy jövőre fotózzam az éves kollekcióit. A jövő év elejére pedig már reklámfilm készítés is vár ránk, pasis naptárfotózással egybekötve. Logókat tervezek, fotózok, videózok... Zajlik az élet. Nagyon pozitívan állok a következő évhez. Megéri ennyit dolgozni egy-egy melóval, mert most látom csak igazán, hogy megtérül. Nyilván van még hová fejlődni, de vegyük csak számba, hogy honnan hová jutottam. Milyen tervekkel indultam Az Életnek. Jó, tegyük félre a vegyészetet, meg a kémiát, de ott volt a fotózás. Első sorozataimat egy kompakt géppel lövögettem, aztán jött Sammy, aki egy igen csak belépőszintű kis jószág volt, de évekig nyúztam. Egy ideig Miklós gépével szipákoltam be a fényeket, most pedig saját gépem van, középkategóriás, új, mostmár profi kategóriás objektívvel, amire nagy nehezen, de összekapargattam a pénzt, és most tartok ott, hogy jön a következő obi is, ami két és félszerese lesz az előző vásárlásnak. És a héten még ágyat is veszünk egy újat.
És ki ne felejtsem a dánt! Rájöttem, hogy imádom a nyelvet, már csomó mindent megtanultam. Számok, színek, állatok, bemutatkozás, rendelés étteremben, érzelmek... Úgyhogy még Dániába is el kell jutnom. Jövőre, azaz 2017ben az elsődleges úticél májusban Törökország. Egy egész hétre! Már nagyon nagyon várom! Előre hozzuk a nyaralást, amolyan 'boldog 5. évet nekünk' módon. Aztán ha minden jól megy, akkor megugorjuk újra Marinát is, de azt csak szeptemberben.
Sok-sok más is tervben van még, most, hogy takarítom a gépemet, találtam pár dolgot, amit be akarok fejezni ezer meg ezer éve. Úgyhogy fel is veszek szépen mindent a listámra. El akarok végezni jövőre néhány online tanfolyamot, párat már le is töltöttem, igyekszem ezeket szépen lassan meg is nézegetni és gyakorolni is. Plusz Misit rávettem egy angol tanfolyamra. (Jó, annyira nem kellett győzködni. Jobban mondva most jött rá, hogy kell az neki.) Meg valami infós tanfolyamon is gondolkodik, bár én rajta vagyok még azon, hogy a Sound Designert is végezze el valamikor az elkövetkezendő években.
Most pedig visszatérek magányomba, és addig innen el nem mozdulok, míg ki nem takarítottam a gépet. Vagy ameddig Misi mondjuk haza nem jön. (Mert akkor könyörtelenül pirítóskenyeret kell majd ennem, hogy kipróbáljuk végre a kenyérpirítót!)
Kellemes Ünnepeket így utólag mindenkinek, és Boldogabb 2017-et, mint a 2016 volt! - a 2016 se volt rossz, de jövőre azért pár dolgot kihagynék.
UPDATE: a kedves 'kicsi' tesókám felhívta a figyelmemet, hogy mennyire hibásan vagyok néha képes gépelni, így köszönöm Neki a korrektúrát, és a kívánsága első pontja is teljesült így!
Most, hogy rám szakadt a 'téli szünet', társaság híján (lett volna társaság, csak dolog is van, meg... erről később...) neki estem a gépemnek, hogy egyszer végre letörölgessem azokat a képeket, amikre már nincs szükségem. 460 GB kép! Nyers, retusált, színkezelt, mindenféle. Úgyhogy a mai napon ezt megpróbálom a helyére tenni, aztán holnap irány festeni! Ma mentem volna, de nem volt projektor, viszont ez még titkos! :)
„Semmi az, kicsim, minden előhalál hasznodra van, az utolsó már olyan könnyű lesz, hogy észre sem veszed. Csak a legelső olyan, hogy azt hiszed, belepusztulsz.”
AJÁNLOM AZ OLDALT
