Rájöttem, hogy mi az, ami eddig benne volt az életemben, de egy ideje már nincs. Nem szántam időt arra a dologra, ami a 'legjobban szeretem dolgok' között van. A fotózás. Nem kérésre, megkeresésre, csak úgy. Mert szeretem. Most, hogy van új gépem, még ki sem próbáltam fotózáson. Lőttem képeket kajáról, az ablakpárkányunkon ücsörgő dolmányos varjúról, karácsonyfáról, de modellről még nem. Úgyhogy felkerestem gyorsan Kingit, hogy ezer meg egy éve találkoztunk, fotózzunk, beszélgessünk, kávézzunk. :)

Most akadt némi időm, így kicsit rá is tudok készülni a dologra. Millió ötletem támadt, remélem, hogy jó képek születnek. :)

- fotózni, sokat
- rajzolni, többet
- teázni
- körmöt festeni
- újra kreatívnak lenni

Eddig úgy tudtam, engem alkalmaznak arra, hogy betartsam az arculati kézikönyvet, és így készítsem el hétről hétre az adott anyagokat. Most alkalmaznak egy programozót arra, hogy a designt ellenőrizze... Erre az a nyomorult kocka fogta magát, és szétrugdalta az egész arculatot, és 72dpi-s png-ket küldözget a nyomdai anyagba. Eldobom az agyam.

Komolyan ynitok már egy grafikus blogot, és összegyűjtöm az idióta ügyfelek beszólásait, meg az ilyen rettentő zseni megmozdulásokat. Imádná a világ!

Csokit akarok enni! Most!

Megtörtént! Sokkal jobb! Bár nem segít egyik problémán sem, de nagyon finom! :)

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

A mai nap nem volt semmi. Megint jó sokat nevettem az irodában. Ildi annyi hülyeséget tud mondani Andival egyetemben, hogy csak a hasamat fogom. Szeretem az ilyen napokat. :)

Úgy érzem, hogy kezdem megismerni magamat. Mármint, eddig is jóban voltam magammal, mondhatni mindent meg is beszéltünk, csak valahogy konkrét fogalmazást nem nyert néhány gondolatom, csak úgy hagytam őket lebegni a rózsaszín ködben vagy úszni a sötét mocsárban, mikor hol és hogy. De most valahogy értem már, hogy régen mit miért csináltam, és próbálkozom ezt rávetíteni az elkövetkezendőkre is. Nehéz. Csomó csomó csomó alternatíva, lehetőség…  És az út nem könnyíti meg önmagát. Kifejezetten nem. Nagyon nagyon nem. Egyáltalán kifejezetten nagyon nem! De miért is tenné? És most az egyszer – mármint mosttól kezdve – nem kellene hagynom magam sodródni csak úgy az árral, hanem rálépni arra a francos útra, aztán menni amerre vezet. Kifogások nélkül! …ez megint olyan sodródásként hangzik. Vajon meglehet választani az utat, amire ráakarunk lépni? Vagy csak engedjük magunkat vezetni az úton, ami minket választott?

Megérkezett a vízszerelő. Fél7-re ígérte magát. Fél10 múlt. Szupi.