Ezer meg egy éve írtam utoljára ilyen évértékelő valamit. Nem mintha bármi frappáns jutna eszembe most ennek kapcsán. Szokásomhoz híven körülírhatnám barokk körmondatokban, hogy mik történtek velem, és vélhetőleg miért. De inkább csak random gonolatokat közölnék, mert elég késő van már, és túl rég blogoltam ahhoz, hogy úgy menjen, mint rég. Szóóóval…
Ami nagyon megmaradt bennem, szerintem ezt sosem felejtem el, mikor DóriDínóval elmentünk a kertvárosba, és úgy bebaszcsizott, hogy a himnusz közben elaludt… :D Imádtam! :D
Valamiért Noémi egyik legkedvesebb bókja jutott ma eszembe: „Olyan vad vagy, mint az Amazonas-vízesés!” meg ott van még az „Olyan a szexuális kisugárzásod, mint egy atomrekator!” …pont Misivel nézegettünk este régi képeket rólam, és arra jutottunk, hogy jól kicseszett velem a tinédzser kor. …enyhén szólva. :D
Gyorsan visszaolvastam, hogy régen miket kreáltam újév tájékán. Sajnos a tavalyi évből a régi barátok többnyire kimaradtak. De remélem ez idén máshogy lesz.
Viszont köszönetet kell mondjak Zsófinak, hogy nyáron –ha csak pár hét, és alkalom erejéig is – kirángatott a tunyaságból, és elzavart edzeni. Remélem ez idén is megtörténik majd, és nem csak pár alkalom lesz. Vissza kell nyernem a régi lábaimat!
Meg Ildinek, aki elviselte egész évben, hogy nem működnek nálam a fontok, és mindig csinált nekem ékezeteket.
Meg Adrinak, aki mindig átnézi a cuccaimat leadás előtt, és ha kell, századszor is elmondja, hogy mit rontottam el már megint.
Meg Anyának, hogy mindig felhív azzal, hogy menjek már fodrászhoz, mert hazáig látszódik a lenövésem…
Meg Dórinak, hogy agyonvert egy pandával. Többször.
És néhány újévi fogadalom:
*minden nap reggelizni
*ha lemerülőben van a telefonom, felrakni töltőre
*a tabletre ugyanez vonatkozik
*újra fodrásszal festetni a hajam – ez a házi festegetés több kárt okozott, mint gondoltam
*szorgalmasan tanulni
*élni a lehetőségekkel
*többet gondolkodni
*tartani magam
Legjobb pillanatok az évben:
*péntek fél3-ak, mikor vége volt a munkának
*Andi vágódeszkának néz egy telefontokot
*ezsubegz fotózás
*közös ebédek
*vizipipázás Adriéknál
*költözés, csak ketten levés
*földön alvás
*esőben strandolás
*első sikeres kampányok
*Sammy 2.0
*londoni csokik
*Star Wars 7
*Pöttyös fagyi
*két sikeres interjú
*’nincsenek már rossz fogaid’
*hello kitty falfestés
Nem a legjobb pillanatok az évben:
*rámtalált A LÓ
*idegesítő kolléga
*ködös hazaút
*esős szabadság
*hétfő reggelek
*’tegyük kicsit jobbra. nem, a másik jobbra.’
*Sammy 1.0 elköltözött
- Az email fiókom egy nagy szeméttelep. Le kell iratkoznom pár sosem olvasott hírlevélről, illetve megfogadtam, hogy ha már egyet-egyet érdektelenség miatt el sem olvasok, legalább törölni fogom.
- Megírom az interjúkérdésekre a választ. – ez pipa lett menetközben.
- Felmondom a Kholatos cikket. Még akkor is, ha a hátam közepére sem kívánom a kudarcot, ami minden egyes visszahallgatás után ér, mert még mindig hallatszik, hogy felolvasom.
- Elmegyek Zsófival edzeni. Nem, nincs kifogás!
- Lemosom időben a körömlakkot.
- Felkelek hamarabb, hogy legyen időm reggelizni.
- Végig fotózom az őszt.
- Jövőre beiratkozom egy okj-s képzésre.
- Megiszok naponta legalább egy liter folyadékot. Legyen másfél!
- Nem vásárolok felesleges dolgokat. Mint például csoki. Nem kell, mert kilyukad a fogam.
Legyen spotlámpa fény. Sőt! Legyen olyan, mint Mr. Bean autója, hogy így ledobják felülről. Egy fényből... Tudod! Jó, akkor most így pásztázzon. Lehetne Blur-özni a szélét? Vagy ez így nagyon bonyolult? De így pattogjon az autó. Még, mééég, méééééég jobban! - BMW kampány ötletek a főnöktől. Sírok!
Egy grafikussal a sikeres együttműködés csak akkor lehetséges, ha van egy főnöke. – gondolja ezt egy megrendelő, aki nem szégyelli e-mailben zaklatni a cég tulajdonosát, hogy nem hívogatja őt telefonon minden tervezési fázisnál. Az én e-mailemre nem válaszol, mert a grafikus az csak grafikus. Az én értelmi szinten sajnos nem ér fel egyetlen cégvezető szintjéhez sem. Az őskorból jöttem, és a mezei számítógép felhasználók számára ismeretlen programot használok. (Photoshop) Zombi vagyok, írni sem tudok. A fogalmazás képessége nekem nem adatott meg. Sőt, alkalmazottakkal nem beszél, még valami vírust küldenék a gépére.
Három hetet szenvedek végig egyes egyedül egy projektben. Se megrendelő, se konzultációs partner. Az egyik csak a vélt – kifejezetten nem valós - főnökömmel áll szóba, aki a volt nőjét kurgatja (nem kúrogatja, kurgatja, az felénk azt jelenti, hogy hajkurássza/próbálja vissza szerezni), és nem ér rá még egy nyugodt reggelire sem a konyhában. A másik meg… Hát az előbb említettem, nem ér rám, mert… Hogy ebből mi lesz? Sejtem, hogy fizetés nem lesz… Szomorú!
Annyira szeretem ezt a kis dögöt, mint amennyire allergiás vagyok rá. Tehát nagyon! Istenem, hogy lehet valami/valaki ilyen aranyos? Nevezzük nevén. Csíkos, nyolc hetes, szürke, ordas kandúr. Nagyon intelligens állat, addig nem pisilt/kakilt, míg almot nem kapott. Meg is lepődtem rendesen, hogy magától tudta, hol és mi a dolga. Már arra is rájött, hogy nyávogással nem megy semmire, ha kiteszem a folyosóra, hogy végre kapjak tőle levegőt... Mégpedig azt teszi, hogy kaparászni kezd az alomban, akkor tutira kinézek, hogy mi van már megint. Cseles kis bundás. Kiszúrt az íróasztalon egy elárvult melegszendvicset, és azóta nem lehet onnan leszedni. Így kénytelen voltam neki enni adni. Úgyhogy evett. Nem is akárhogy... Mancsaival végig tapickolta a kistányért, aztán meg a folyosót. Aztán leült mosakodni. Két mancsnyalás között pedig a táskám pántján ugrált. Egyedi állatka. Esküszöm, hogy értelmes pofát vág, mikor megkérem, hogy ne másszon be az ágyba. Látom rajta, hogy arra gondol: 'Értem én, csak leszarom!' - aztán felugrik, és ráfekszik az egyet párnára, amin alszom. Most, hogy én is eszemhez kaptam, tettem az ágyra egy törölközőt, hogy inkább erre hullassa a szőrét, mint a takaróra.
És mint kiderült róla, szereti a Barátok köztöt, illetve érdeklik a vezetékek, kábelek is. A laptopomé különösen.
AJÁNLOM AZ OLDALT
