Ahw. Ilyen szép a lakás. Aludtunk rá egyet, és úgy tűnik, hogy megyünk. Minden attól függ, hogy innen elengednek-e minket. Monduk mindegy, biztos nem maradunk, következő hónap elsején húzunk is el, mint a vadlibák. Jupí!

Ma megyünk új lakást nézni. Maga a gondolat is nyugalommal, ugyanakkor izgalommal is tölt el egyszerre. Nagyon szeretnék új helyre költözni, többször is említett okokból. Tulajdonképpen ennyit akartam megosztani, megyek is szépen csinálom a dolgaimat. :)

Nem hiszem el! Éppen meglepetés vacsit készítek, hogy hátha ettől bármi javulna, erre most kell mindenkinek csigatempóban mosogatni. Direkt olyan időpontot választottam a főzésre, mikor a statisztikák szeint senki nincs kint. De basszák már meg, a kurva életbe, hogy beleborítja a mosogatóvizet a salátámba. Hozzáfűznivaló: 'Hoppá!' Mosást raknak be, pont mikor éppen hazaérne és zuhanyozna. Reggel befoglalják a konyhát egy könnyed reggeli kakózás miatt. Baszosan indul a reggel, a tegnap estéről szót se ejtsünk.

Búcsúzom az életemben lévő összes jótól. Köszönöm nektek kedves lakótársak. Baszódjatok meg! Semmi baj, van még 15 percem helyrehozni az elmúlt egy órában készülteket, és kb fél méter helyem. Jobb lesz, ha pakolom a bőröndöm, és elgurulok szépen haza... :(

I don't wanna lose you
And I don't even wanna say goodbye - oh no
I just wanna hold on
To this... true love, true love
I don't wanna lose you
And I always wanna feel this way - oh yeah
Cause every time I'm with you
I feel... true love, true love, true love

Tenélküled való ez a tenger, gondolta, és az is marad. Kétfajta táj létezik: amiben benne vagy, és amiben nem. Ezt a tengert sosem láttuk. Ezt a tengert számomra a hiányod minősíti. Maradsz, ami voltál: Te. Az én egyes szám második személyem.

’Te mindig kifogod…’ – szokta mondani, és csóválja a fejét. Mától ez hivatalosan is így van. Történt ugyanis, hogy váltottam pár levelet a tanáraimmal, hogy kiderítsek pár dolgot. A vártnál sokkal több, és meglepőbb dolgot közöltek. Na de, adott a szituáció: Március 10, hétfő, tervezés óra, délelőtt. Bevonultam a terembe a kiskönyvemmel, a kiadványommal és az arculat tervemmel. Nézi, nézi… Legyen négyes-négyes, de csak, mert a kiadvány mérete apró, ha nagyobbra megcsinálod, javítasz. Oké, puszi puszi, hallotta legalább 10 ember, akiből négy még figyelt is. Ma kiderül, ezeket a jegyeket be sem írták… Ez összesen három, azaz 3, tantárgyat jelent. Adott egy másik nap, április 24, csütörtök, mappaleadás, egyebek. Viszem a kis rajzaimat, minden fasza, ötös-ötös. Viszem pendrive-on azt, amit a suliban már egyszer kerestek, de nem találtak. (Nem találtak…!) Leültem a géphez, tanárnő kedves ott ült mellettem. A következő párbeszéd zajlott le:
- Tanárnő! Hová tegyem az animációkat?
- Készíts egy mappát az asztalra, aztán névvel ellátva bele. Ha még lenne más is, amit hoztál, akkor az is mehet.
Okcső, beleraktuk, ketten, közben kedélyesen trécselve, hogy végre mindenem ott van, ahol lennie kell, de jó érzés. Még pár embernek belepakoltam a cuccait, segítve nekik ezzel is. Ma a naplóban megjelenített jegy karó, a levélben pedig ez szerepelt: ’Animációból sok mindened hiányzik. Vagy nem adtad le, vagy rossz helyre tetted.’ Rossz helyre? Talán rossz helyen kereste! Vidéki vagyok, nem gyp-s. A sírás kerülget, hogy ezt otthon nem merem elmondani, mert nem fogják elhinni. Én sem hiszem el. Talán az lett volna a legjobb, ha megengedem anyának, hogy felhívja az iskolát, mert ilyet szerintem véletlenül nem lehet megcsinálni. Kétszer is! Ellenben a lelkiismeretem tiszta, mert kész van mindenem.

…pff, méghogy rossz helyre tettem.

Fifikéről annyit kell tudni, hogy kistermetű, fekete-fehér, és a X. kerület réme. Onnan lehet tudni, hogy sétáltatják, vagy inkább kergetik, hogy hangos ugatást követ egy bizonyos ütemben ismétlődő mondat: 'Fifike, a kurva anyád, gyere vissza azonnal!' Fifike nyilvén nem jön, ezért az ismétlődés. Ma reggel odáig fajult a dolog, hogy Fifike megharapott egy kislányt, aki éppen az anyukájával az ovi felé közlekedett. Nagy sírás-rívás, Fifike nyüszít, egy bácsi akkorát szervált alá, hogy Fifike kedves kisgazdijának is elállt a szava. Kisgazdi egyébként 60 és a halál közötti, ismertető jele, hogy egy kutyát kerget. Illetve, ha nem kergeti, akkor  pórázon rángatja, és üvölt a kutyával, hogy hová végezze a dolgát. Vannak már rutinos szülők, akik tudják, hogy reggelente kerülni kell, mert a X. kerület réme senkit sem kímél. Nemrégiben megkergette a kukás autót, majd beszaladt az Árkádba.

Érdekes dolog ez az iskola, ahová jártam/járok. Ha nem kérdezem meg, hogy mégis mit és mikor adjak le egy esetleges pótláshoz, a helyszínen derülne ki, hogy ezek olyan lusták, hogy nem nézték meg azt a bizonyos mapppát, amibe én és a tanár együtt raktuk bele az animációkat. És igen, ilyen van! Nem hinném el, ha nem velem történne meg...

Újra elkezdtem fotózni. Nyilván betalál valami szellemileg kissé visszamaradott facebook királykisasszony. Ránézésre 17-18-nak nézem, mégjobban megnézve inkább 30-nak. Nem tudom, más ember egy ilyen szituációt hogyan kezel, de én nyugodt maradok, és próbálom megfejteni, hogy másokkal is így beszél Miss Zöld ruha, vagy csak nekem nyomja a butaságait.

Töki egyébként fiú, és most dobtam ki egy méhet az ablakon. Hős vagyok.

Most, hogy kéretlenül a nyakamba szakadt tömérdek szabadidő, azon kívül, hogy mindenféle grafikus állást pályázok meg, kedvem támadt tervezni. Tervezni mindenfélét, millió kis ötlet cikázik a fejemben, csak éppen most nincs szükség egyikre sem. Sajnos. Ha majd csinálni kell, elszáll az ihlet, és fogok ülni a monitor előtt bamba ábrázattal. Sajnos.

No de lépjünk ezen tovább, életrajzok és portfólió leadva, lesz, ami lesz. És ha már grafikus vagyok, – vagy még éppen nem – hogy néz már ki, hogy még mindig a kémiás korszakomban készített design díszeleg a blogon…? Ha úgyis nagyon tervezni akarok, miért ne most, és miért ne ide? Gondoltam arra is, hogy felszámolom a blogot. Jobban mondva elrejtek mindent, és a munkáimat osztanám meg, életesemények híján. Viszont akkor meg naponta törne rám az írhatnék, hiányozna, tehát gyűjtöm a munkákat, és külön oldalra fogom feltenni őket. Úgyis millió animációval készülök. Újra beletanulnék a CSS-be, és gyakorolnám a webdesign-t is. Egyébként is kellene 5, azaz öt darab weboldal, mely működik, és én készítettem hozzá kinézetet, kóddal együtt. A sajátom nem számít… Tehát aki tud bármit, az ne fékezze magát!

Nemrég viccből felvetettem, hogy rajzolok mintákat, tesóm táskát varr hozzá, rányomtatjuk, és mehet a bolt. Most ez valahogy nem is tűnik olyan lehetetlen küldetésnek. Kell némi idő, mire kitalálok olyan mintát, ami egyedi, fiatalos, divatos és ismét csak egyedi. Hmm… Ha tesóm leérettségizett, megpróbálom lebeszélni vele. Hátha csinálna hozzá ékszereket is, aztán jöhet minden más. Miért nem jött elő ez a rengeteg kreativitás az elmúlt két év során?

Portfólió kész, rajzok mind ötös, modulzárók pipa, tételek megtanulva. Éééés jön a csavar. 'Hiányzik valami, nem vizsgázhat!' Csöndes elfogadás, feldolgozás, majd felismerés: egy hónapja hordom be a dolgaimat, minden alkalommal csekkolva, hogy mi hiányzik még. Logó - pipa, arculat - pipa, web - pipa, báránypia - pipa, minden pipa. Akkor most mi hiányzik? Senki nem tudja, nem néznek utána, tudjak rá, így jártam. Hát jó. Akkor viszlát októberben. Mág jó, hogy minden kész lett...