Elképesztő, hogy néhány egyszerű szó mindent felforgathat. Fenekestől. ’Nem!’ ’Befejeztem!’ És nem, nem fejeztem be, mert utána jön a ’nem eszem-nem alszom’ állapot, amit kattogó aggyal semmiképpen nem lehet tarthatónak nevezni. Átvészelni lehet, de nem könnyű. Közben keresni, hogy ki a hibás, hol volt az a pont, mikor úgy éreztük betelt a pohár, ahol elértük a határt. Elértük-e egyáltalán? Vagy csak arrébb tettük a vonalat, és máskor még messzebbre megyünk, tányért és ajtót csapkodunk? Megérte egyáltalán a hangosabb szóváltás? Most akkor árnyék borult mindenre? Ki fog bocsánatot kérni? Kell egyáltalán? Vagy úgy teszünk, mintha meg sem történt volna? Sőt, úgy teszünk, mintha idegenek lennénk, és soha nem beszélünk újra? Mindenkinek igaza volt. A saját szemszögéből.