„Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves

kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is

vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,

hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy

éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa

megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erről az útról?

-Nagyon jó volt apa!

-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?

-Igen.

-És mit láttál meg mindebből?

-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk

van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák

árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi

udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül

láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog

családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig

látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.”