Igen-igen. Régen írtam. Mihez képest persze. Nos. Az egot nagyon jó volt. Tényleg. Talán megbántam volna, ha nem megyek el. Sok minden jót csináltunk és sok ismeretséget kötöttünk. Erről majd írok később élménybeszámolót. Terveim szerint lesz új modul, amiben az élmények lesznek megörökítve. Hát igen. Mennyi élményem van… :/ De jó lenne néhányhoz visszatérni, és elölről kezdeni, ugyanúgy csinálni, vagy akár máshogy.

Mostanában sok minden lefoglalja az időmet. Tanulás, család, tanulás, szerelem [?] és tanulás. [nem véletlenül említettem 3x is] Bármennyire is nem látszik, én igenis tanulok. Éjt nappallá téve. Érettségire kezdtem tanulni, angol nyelvvizsgára tételeket dolgozok ki/tanulok meg. Igyekszem helyesen beosztani az időmet. Mindezt persze sikertelenül. Káosz minden. Fejetlenség uralkodik az iskolában. Nem tudnak a kezembe adni egy normális, áttekinthető és betartható órarendet. Az órákat csúsztatják [angol+], be sem jön a tanár angol+] – helyesebben, a lektor – és ütközik a fakttal minden. Nem engedélyezik a nulladik órát. Pedig inkább felkelnék, minthogy kihagyjam a fociedzést vagy az angol+-t. A csenegetést is állandóan kevergetik, változtatják. Ezerszer és még ezerszer lehúzgáltam, átírtam, és még mindig nem vagyok tisztában az egésszel. Órarendet is kellene újat nyomtatni, mert összefirkáltam. Idegbajt kapok.

Aztán. Visszahozták a gépemet. Kapott új rendszert, mert már érezte a vesztét. Üres az egész. Nincsen meg rajta minden program, ami alapból rajta volt. Elkezdtem leszedegetni őket, de hát nem működnek rendesen. :/ Most is egy zenét másnak kellett letöltenie nekem, mert nekem csak valami ’layer’-t szedett le. Wááh. Vége[m]. Ezt pedig hallgassátok meg! Nyugtató hatással van az idegrendszerre. [az enyémre nincs, mivel én majdnem minden alól kivétel vagyok]