„Mg egy frfi j autjt fnyezte, a kisfia felvett egy kvet s vonalakat karcolt az aut oldalra. Haragjban, a frfi megfogta a gyermek kezt s tbbszr rttt, nem ismerve fel, hogy a franciakulccsal ti. A krhzban a gyermek elvesztette az sszes ujjt a tbbszrs trs miatt. Mikor a gyermek megltta az apjt, szemben fj tekintettel krdezte: Apa, mikor fognak visszanni az ujjaim? Az apa felismerve tettnek slyt, szlni sem tudott. Visszament az autjhoz s tbbszr belergott. Sajt cselekedettl feldlva lelt az aut el s a karcolsokat nzte. A gyermek azt rta: SZERETLEK APA!" A trgyak hasznlatra vannak, az emberek szeretetre! A problma a mai vilgban az, hogy az emberek vannak hasznlva s a trgyak szeretve. Legynk vatosak s tartsuk emlkezetnkben ezt a gondolatot: A trgyak azrt vannak, hogy hasznljuk, az emberek pedig hogy szeressk ket! Lgy ura rzelmeidnek: - vigyzz a gondolataidra, szavak lesznek bellk, - vigyzz a szavaidra, cselekedetek lesznek bellk, - vigyzz a cselekedeteidre, megszoksok lesznek bellk, - vigyzz a megszoksaidra, szenvedly lesz bellk, - vigyzz a szenvedlyedre, rabsgg s vgzetedd vlhat! A harag s a szeretet nem ismernek hatrt. Vlaszd a szeretetet, hogy szp s kedves leted legyen!”
ez htborzongat.