B�rmit mondok, besz�l. B�rmit csin�lok, neki semmi nem tetszik, minden ellen van valami kifog�sa. Legsz�vesebben falnak futn�k. Pr�b�lok csin�lni valamit, amire esetleg azt mondja, hogy „j�”. Nem k�v�nom, hogy el legyen ragadtatva t�lem, csak hazudja azt, hogy egyet�rtek, �gy van, j�. De nem, � sosem. Val�sz�n�, hogy id�sebb, ebb�l kifoly�lag okosabb is, �s biztosan neki van igaza. V�g�l is mire sz�m�tottam? Elismer� szavakra? Ugyan. T�le? Ha eddig nem mondta, most sem fogja. Mindig ugyanaz a h�lye kifog�s…

Lehozhatn�m a csillagokat neki, akkor is csak azt mondan�, hogy nincs r� sz�ks�ge, vigyem vissza. Ha ford�tva lenne a helyzet, nem azt n�zn�m, hogy meteort, csillagot, vagy ak�r a Holdat hozn� le, hanem azt, hogy azon f�radozott, hogy meglegyen. De �n f�radozhatok ak�rmin, foghatok neki lepk�t, megmenthetem a feh�rtigriseket a kihal�st�l, vagy felt�maszthatn�m neki a dod�kat, csak annyit mondana, hogy nem kellett volna, k�szi. H�t na, ez �, meg kell szoknom. Egyel�re m�g az � v�lem�nye t�bbet �r nekem, mint a saj�tom. Falat ide! >.<