H�s�g

Vannak emberek, kik f�lnek kimondani �rz�seiket,
S maguknak megtartva eltitkolni l�p�seiket.
Az Isten olyannak teremtett, amilyen vagyok,
H�t �lek �gy, �s nem hagyom, hogy megv�ltoztassatok.
Tudom, j� az, mit k�n�lsz nekem, m�gsem k�rem �n,
Mert nem ez vagyon meg�rva sz�vem k�k eg�n.
Nem kelletek �br�ndok, v�gyak, szerelmek,
Mert megvan az, ki engem terelget.
Er�s vagyok, h�t k�zd�k v�letek s egy c�l, ami vezet,
Eldobni mindent, s csak annak �lni, aki igaz�n szeret.
Sok mindent tanultam eddig a vil�gr�l,
�s tudom, nem az sz�m�t, amit tudok m�sokr�l,
Hanem, amit nem l�thatok csak becsukott szemmel,
Ez az, mi n�kem kell, nem az, ami tele van k�ts�gekkel.
Sajn�lom, k�rd�sedre a v�laszom ism�t: NEM!
Menj, keress m�st, s engedj h�t el engem.
Nekem megvan nyughelyem, fejem alatt a p�rna,
Aki szeret, meg�v s otthon �l hazav�rva.