Huhh, meg�rtam a reg�nyr�szletet, amit el akarok ma este k�ldeni a m�r eml�tett p�ly�zatra. Rem�lem, hogy j� lett. B�r el�gg� �sszecsaptam, hisz helyenk�nt csak annyit �rtam le, amennyihez kedvem volt. Ny�ron tov�bb fogom �rni, sz�pen befejezem. Meg �t�rom az olyan r�szeket, ahol csak egy-k�t mondattal letudtam a dolgokat. Akit �rdekel, �s sz�vesen elolvasn�, az a ’B�vebben’-re kattintva megteheti. Sajnos c�me m�g nincs… Valaki valamit? Hib�kat, �szrev�teleket l�gyszi �rj�tok le. :)

1. fejezet
 

Mikor megsz�let�nk, mindannyiunk mell� angyalokat rendelnek. �k vigy�znak �let�nk minden l�p�s�re. Minden ember sz�ve csak egy f�l sz�v. A m�sik fele egy m�sik embern�l van. �k arra �gyelnek, hogy megtal�ljuk azt az embert. Mikor h�zast�rsra lel�nk, val�j�ban egy f�ldi angyalra is lel�nk. Igaz, nincsenek sem sz�rnyaik, sem gl�ri�ik, de angyalok. A maguk m�dj�n. Seg�tenek �tv�szelni �let�nk legnehezebb id�szakait, megoszthatunk vel�k �r�m�t �s b�natot egyar�nt. A mai napon is az el�ttem �ll� l�ny megtal�lta az angyal�t, ahogyan az el�ttem �ll� fiatal�r is az �v�t. K�t ember, k�t angyal. Egyetlen p�r. Ez�rt is gy�lt�nk ma itt �ssze, hogy e k�t fiatalt a h�zass�g Szent k�tel�k�ben egyes�ts�k… – a pap �tszellem�lt mond�k�ja bet�lt�tte az eg�sz templomot. Az els� sorokban a leend� f�rjem rokonai �ltek. Az �r�manya k�nnyekt�l piros szemeit t�r�lgette egy kr�msz�n� zsebkend�vel. Az orra is piros volt a sok f�jk�l�st�l. Mellette ott �lt az �r�mapa. Szigor� tekintete az arcomba f�r�dott. V�gig engem n�zett. A mellette �l� id�s n�ni Jim nagymam�ja volt. T�nd�ri asszony. Ami�ta Jimmel voltam, minden h�tv�g�n s�t�tt valami nagyon finom s�tem�nyt, �s r�gi t�rt�neteket mes�lt. �reztem, hogy � igaz�n elfogadott �s szeretett engem. Megb�zott bennem. A sorban �l� t�bbi id�s h�lgyet �s urat nem ismertem. Mind k�nnyes szemmel n�zett Jimre, aki v�gre megh�zasodik. Tal�n erre v�rtak eg�sz az�ta, hogy megsz�letett. A k�vetkez� sorokban �l�ket m�g csak l�t�sb�l sem ismertem. Gyerekek, feln�ttek, fiatalok, id�sek. Mind-mind a v�leg�ny csal�dj�ba tartoztak. Az �n r�szemr�l… Nos az �n r�szemr�l csak Aliz volt jelen. Sz�len �csorgott. Fekete haj�val �s fekete ruh�j�val legink�bb egy fekete�zvegyre hasonl�tott. V�rv�r�s r�zsa t�k�letesen passzolt porcel�nfeh�r arc�hoz. Arca nem t�kr�z�tt semmilyen �rzelmet. M�r ismerte a t�rt�netet. Mellette egy ismeretlen f�rfi �llt. Az � arc�n unalmat l�ttam. Nem �rdekelhette az esk�v�. Nem �rdekelhette itt semmi �s senki. Nyilv�n Alizzal volt. Gondolataimat Jim szak�totta f�lbe. Megszor�totta a kezem. R�pillantottam. Ideges mosoly �lt az arc�n, a szeme ide-oda j�rt k�ztem �s a lelk�sz k�z�tt.
- Mondj valamit! – pr�selte ki a fogai k�z�tt, mik�zben m�g mindig idegesen mosolygott. K�rd� tekintetem el�rult, hisz a pap �jb�l megk�rdezte: - Elise Cassandra Godhold, akarod-e f�rjed�l az itt megjelent Jim Almert? Kitartasz-e mellette j�ban, rosszban, eg�szs�gben, betegs�gben, m�g a hal�l el nem v�laszt?
- M�g a hal�l el nem v�laszt… Igen!
’M�g a hal�l el nem v�laszt…’ – visszhangzott a fejemben.
Jim b�ztat�an r�m n�zett, �s megint megszor�totta a kezem. Mosolya m�r nem volt sem zavart, sem ideges. Boldognak l�tszott, mik�zben kimondta az ’igen’-t. A cs�kja is bizakod� volt �s boldog. �reztem, hogy eg�sz �let�ben erre v�rt, hogy valakivel �sszek�thesse az �let�t. M�g nem tudja, hogy nem �sszek�t�tte az �let�t az eny�mmel, hanem a kezembe adta azt.
A templomb�l kifel� menet a t�meg egy emberk�nt �llt fel. A karzatr�l megsz�lalt az orgona. Egy gy�ny�r�, m�r oly sokszor hallott dallamot j�tszott a k�ntor. A templom el�tt is egy kisebb t�meg v�rt r�nk. Az arcokon mosoly �lt. Kiv�ve k�t arcot. Aliz �s a f�rfi nem mosolyogtak. Szigor� tekintettel k�vettek minket, ahogy haladtunk le a l�pcs�n. Valamit mondott a f�rfi Aliznak, de a t�meg �r�mujjong�sa elnyomott minden m�s zajt. Csak a nevetg�l�, halv�ny narancss�rga ruh�s kis koszor�sl�nyok hangja hallatszott, �s a t�meg, ahogy tapsolt, �s nevetett. Rizs koppant a betonon �s a templom m�rv�nyl�pcs�j�n. Az �tr�l aut�k zaja sz�r�d�tt �t, de a mondat, ami elhagyta az idegen f�rfi sz�j�t, nem.
- Kedvesk�m! – ugrott a nyakamba Abigail n�ni, Jim nagymam�ja. – Gratul�lok! Olyan gy�ny�r� vagy! Ez a Jimmy fi� nagyon j�l v�lasztott.
- K�sz�n�m Abigail n�ni. – mosolyogtam r�, mire � megszor�totta a kezem, �s a homlokomra nyomott egy puszit.
- Elise! – ki�ltott nekem oda egy sz�ke haj� l�ny. – Ideje eldobnod a csokrod!
- L�nyok! Elise eldobja a csokrot! – ki�ltott Abigail n�ni, �s a fiatal l�nyokat megsz�gyen�t� ugr�ssal a l�pcs� alj�n termett. K�zben f�lretolt n�h�ny fiatalabb l�nyt, hogy t�bb es�lye legyen elkapni a csokrom. Ez a jelenet megmosolyogtatott. El�sz�r �reztem, hogy egy igazi csal�dba ker�ltem. Abigail n�ni hasonl�tott az anyuk�mra. � is ilyen tr�f�s asszony volt. Mindig mosolygott �s j�kedv� volt. Sosem mutatta ki, ha f�jt valami, mindig fel tudott �llni, ha elbukott. � volt a p�ldak�pem.
A l�nyok felsorakoztak a l�pcs� alj�n, k�zt�k Abigail n�nivel. R�n�ztem Jimre, aki szel�den mosolygott. Majd r�pillantottam Alizra. A nevet� Abigail n�nit n�zte, � is elmosolyodott. Sosem l�ttam m�g mosolyogni. H�trafordultam. Utolj�ra j�l megn�ztem a csokrom. A r�zsasz�n vir�g kicsit megfonnyadt a melegben, �gy hullatni kezdte a szirmait. Becsuktam a szemem, m�ly leveg�t vettem, majd a fejem f�l�tt �tdobtam a csokrot. R�zsasz�n szirmok sz�lltak minden fel�. A t�meg egyszerre s�hajtott. H�trafordultam, �s l�ttam, ahogy a l�nyok ugr�lnak, �s kapnak a csokor ut�n. V�g�l egy feh�r ruh�s l�ny kapta el. �gy l�tszott, hogy �r�l neki. Mindenki tapsolni kezdett. Egy pillanatra v�gre nem �n voltam a k�z�ppontban. Az �jdons�lt any�som v�gtatott �t a t�megen, a nevemet kiab�lva: - Eli, Eli! Nem �r�nk r� b�m�szkodni, menn�nk kell a vacsor�ra! – megragadta a karom, �s egy fekete aut�hoz hurcolt. Jim mosolyogva k�vetett minket. Visszan�ztem a t�megre. T�bbsz�r l�ttam m�r ezt a t�meget. Sosem ismertem senkit k�z�l�k. Egy esetet kiv�ve…
- Eli, dr�gas�gom! – kezdte m�zes m�zasan Daren – A vacsor�ra csak a sz�k csal�di k�rt h�vtuk meg, a t�bbiekkel holnap fogunk �nnepelni, elh�vjuk �ket a h�zba, �s csapunk egy hatalmas kerti partit, na mit sz�lsz?
- H�t, nem is tudom… Tudod, hogy nem szeretem a felhajt�st.
- Badars�g! J� lesz, megl�tod. Am�gyis m�r mindent megszervezt�nk Johnnal.
- H�t j�. – mondtam, �s kin�ztem az ablakon. A koszor�sl�nyok a kis vir�gszirommal teli kosarukkal szaladg�ltak, �s mikor dud�lt a fekete kocsink, fel�nk fordulva integettek. Mosolyogva intettem nekik vissza. …megint ugyanaz a jelenet, ugyan�gy.
Az aut��t hosszabbnak t�nt, mint valaha, pedig csak negyed�r�nyira volt a v�rosk�zpontt�l Jim sz�leinek h�za. Tipikus r�gi h�zik� volt, a falai feh�rre voltak festve, a felj�r� fel�li oldalon hatalmas ablakokkal, a p�rk�nyokon pedig vir�gz�, cikl�men musk�tlikkal. A h�znak egy emelete volt, a fenti szob�k az udvarra n�ztek. Volt egy gy�ny�r� erk�ly is. Feh�r korl�ttal, �s szint�n musk�tlikkal. Az udvaron egy hossz� asztal �llt, meg volt ter�tve, �s k�r�l�tte n�h�ny egyenruh�s ember s�rg�tt-forgott. �telt hoztak-vittek, t�ny�rt �s poharat t�r�lgettek. Egy fekete �lt�ny�s f�rfi az asztallal szemben egy �llv�nyt rakott �ssze, amire f�nyk�pez�g�p ker�lt. Ahogy kisz�lltunk a kocsib�l, a mozgol�d�s egy r�sze megsz�nt, t�bben engem figyeltek. Mosolyogtak �s tapsolni kezdtek.
- Ne �csorogjanak, dologra mindenki! – utas�totta a tapsol� t�meget Abigail n�ni. – A menyasszony most sz�pen �t�lt�zik, majd ut�na b�m�szkodhatnak. Gyere vir�gsz�lam, felk�s�rlek a szob�dba.
- K�sz�n�m. – mondtam, majd k�vettem fel az emeletre. Pont az erk�lyes szob�ban kaptam helyet.
- Ha �t�lt�zt�l, gyere le, addig mi le�l�nk �s megbesz�lj�k a holnapi partit. – mondta Abigail n�ni, �s kiment. Sz�tn�ztem a szob�ban. T�gas helyis�g volt, vil�gosk�k falakkal. A falakon t�jk�pek l�gtak, az asztalon egy csokor friss vir�g volt. Az �gyon feh�r selyemtakar� volt, rajta a lila ruh�mmal. Abigail n�ni k�sz�tette oda. Gyorsan levettem a gy�ny�r� feh�r ruh�mat, �s felvettem a m�sikat. Miel�tt lementem volna a kertbe, kin�ztem az erk�lyre. Nagy t�gas erk�ly, egy asztallal �s k�t sz�kkel. Az alacsony feh�r korl�ton vir�gl�d�k f�ggtek.
- T�k�letes. – gondoltam magamban. Miut�n mindent alaposan szem�gyre vettem, elindultam a kert fel�. Odakint mindenf�le id�s ember j�rk�lt. Hangosan nevettek �s pletyk�lgattak. Az asztaln�l ott �lt Jim. R�m v�rt. A szeme sug�rzott, mikor megl�tott. Fel�llt az asztalt�l, �s el�m j�tt.
- Gy�ny�r� vagy. – suttogta a f�lembe, �s megcs�kolt. Az asztalhoz k�s�rt. Az asztalt�rsas�g is lassan a hely�re ker�lt.
John fel�llt az asztalt�l, egy poharat vett a kez�be �s egy vajaz� k�st. Finoman megkocogtatta a poharat. A csilingel� hangra mindenki elhallgatott, �s fel� fordult. Tekintete szigor� volt, mint mindig.
- Nos, az�rt gy�lt�nk ma itt �ssze, hogy a fiam h�zass�g�t meg�nnepelj�k. Szeretn�k sok boldogs�got k�v�nni az ifj� p�rnak, rem�lem, hogy legal�bb annyi ideig egy�tt lesznek, mint �n �s a feles�gem. – hangja m�r nem volt olyan szigor�, s�t, m�g mosolygott is, mikor Daren v�ll�ra tette a kez�t. – Sok boldogs�got nektek! – emelte fel a pohar�t. Az asztaln�l �l�k is ut�nozt�k �t. Egyszerre k�v�ntak �k is sok boldogs�got. Daren szem�be k�nnyek sz�ktek. �n is �reztem valami szor�t�st a torkomban, a l�t�som kicsit elhom�lyosodott. Lehunytam a szemem egy pillanatra. Egy k�p ugrott be, ahogy az ujjamra egy arany gy�r�t h�znak. A k�zen, amely az �n kezemet fogta, egy angyalsz�rny alak� tetov�l�s volt. �reztem, ahogy egy k�nnycsepp g�rd�l le az arcomon. Apr�cska f�jdalmat �reztem. Jim szor�totta meg a kezem. Az eml�kk�p elhalv�nyult, majd teljesen elt�nt.
- J�l vagy? – hallottam Jimet.
- Persze, csak kiss� el�rz�keny�ltem. – mondtam, �s let�r�ltem a k�nnyeket az arcomr�l. A vacsora zavartalanul zajlott le. M�g mindenkivel kellett v�ltanunk p�r sz�t, �s persze �tadt�k a n�szaj�nd�kokat is. Mikor m�r mindenki elment, Jimmel felment�nk a szob�ba.
- Neh�z nap volt a mai. – mondta, majd levetette mag�t az �gyra. – Sosem gondoltam volna, hogy egy szimpla esk�v� ekkora tort�r�val j�r. Persze neked k�nny�, hisz nem a te rokonaid meg azok szomsz�djai j�ttek el. – vigyorgott Jim.
- Tudod, hogy sz�vesen vettem volna, ha elj�n az �sszes rokonom �s azok bugyuta szomsz�djai is… Csak ez lehetetlen… - mondtam, �s kinyitottam az erk�ly ajtaj�t.
- Ne haragudj, tudod, hogy nem �gy gondoltam. –�lt fel az �gyon. – Igaz�b�l �gy �rtettem, hogy…
- Ne szabadkozz, nem haragszom. – mosolyogtam r�, �s ki�ltem egy sz�kre.
- Sz�vem, rem�lem, hogy boldog leszel mellettem. – j�tt ki Jim is. – Tudom, hogy fura egy csal�dom van, n�zz r� ap�mra, sosem mosolyog. Ott van any�m, aki mindenen el�rz�keny�l. �s a nagyi, aki… Aki h�t norm�lis. Olyan, mint minden m�s nagyi. Majd nek�nk is lesznek gyerekeink, saj�t h�zunk, �llataink. Azt�n, majd ha mi meg�regsz�nk, �s �k feln�nek, nekik is lesznek gyerekeik, �s mi majd �l�nk a torn�con egy-egy hintasz�kben, �s fogjuk n�zni �ket, hogy j�tszadoznak a f�ben. K�pzeld csak el, milyen sz�p lesz… - az erk�ly alacsony korl�tj�ra t�maszkodott, �s a horizontot k�mlelte. Kicsit g�rnyedten �llt. K�zfejei lel�gtak a korl�tr�l. – K�t fi�t �s k�t l�nyt szeretn�k. A fi�kat h�vhatn�nk Danielnek �s Georgnak, a l�nyokat pedig… Nekik te adhatn�l nevet.
- Tal�n m�g korai ezen gondolkodni… - mondtam eg�szen h�v�s hangon. A mond�k�j�b�l mind�ssze annyit fogtam fel, hogy mindaz a terve velem, ami nekem volt azzal, akit elvettek t�lem. � vette el. � �s az apja…
- Lehet… De nem �rt j� el�re tervezni. – Jim el�vett egy sz�l cigit, �s r�gy�jtott. – Tudod a sz�leim mindig el�re megterveztek nekem mindent…
Nem �rdekelt az, amit mondott. Egy dolog j�rt a fejemben: Most. Most kell megtennem. Most, vagy soha! Lassan odamentem hozz�, �s �n is a korl�tra t�maszkodtam mell�. M�g mindig mes�lt, hogy a sz�lei miket terveztek meg neki.
- Jim! – szak�tottam f�lbe. Magam fel� ford�tottam. Igyekeztem �gy �llni, hogy Jim h�ttal legyen a korl�tnak.
- El�g alacsony a korl�t, hogy siker�lj�n. – visszhangzott a fejemben – Siker�lnie kell! Most!
- Igen? – fordult fel�m.
- Szeretlek… - egy er�s mozdulattal l�ktem egyet a v�ll�n. Szem�ben ijedts�get l�ttam, �s zavarodotts�got. Nem tudta �sszef�gg�sbe hozni a hallottakat �s azt, amit tettem. Pr�b�lta elkapnia a kezem, hogy ne essen le. Az arca eltorzult es�s k�zben. Sz�j�t ki�lt�sra nyitotta, de hang nem j�tt ki rajta. A korl�t ut�n pr�b�lt kapni, de nem siker�lt, elv�tette, �gy csak megp�rd�lt a leveg�ben, �s fejjel lefel� zuhant le az erk�lyr�l. Hat vagy h�t m�tert zuhanhatott. A nyak�ra esett. Hallottam, ahogy roppannak a csigoly�i. Tompa puffan�ssal �rt f�ldet. N�ztem m�g p�r pillanatig az �lettelen testet, majd a f�rd�szob�ba rohantam. Az arcomra vizet engedtem, hagytam, hogy a fekete szemfest�k sz�tken�dj�n az arcomon. Visszamentem az erk�lyre. Utolj�ra len�ztem, majd m�ly leveg�t vettem. Lehunytam a szemem �s hangos sik�t�sba kezdtem.
- Jim! Nee! – �v�lt�ttem min�l hangosabban. S�r�sba kezdtem, �s lerohantam az emeletr�l a konyh�ba.
- Mi t�rt�nt kedvesem? – fogta meg a kezem Abigail n�ni. L�ttam a szem�ben az ijedts�get �s a k�ts�gbees�st. Bele gondoltam, hogy ennek a kedves asszonynak az unok�j�t meg�ltem. Igazi k�nnyek sz�ktek a szemembe.
- Abigail n�ni… Jim… - h�pp�gtem – Leesett… Meghalt… Abigail n�ni…
- Eli, kedvesem, nem �rtek egy sz�t sem. – mondta f�lelmetesen magas hangon Abigail n�ni. Az udvari ajt� fel� mutogattam. John �s Daren egyszerre �lltak fel, �s rohantak kifel�.
- Jim! Nee! Elise! Hogy t�rt�nt? Mi t�rt�nt? – kiab�lta nekem Daren.
- Nem tudom. Elmentem lezuhanyozni, �s mikor kij�ttem el�tte az erk�lyre, Jim m�r nem volt sehol. Gondoltam, hogy lej�hetett az udvarra valami�rt, �gy len�ztem. �s �… M�r itt fek�dt… Holtan… - �jabb s�r�s hull�m j�tt r�m. Nem ez volt az els� ilyen hulla, amit l�ttam. De ez valahogy m�s volt. M�rhetetlen gy�l�letet �reztem, hogy elvett�k t�lem az �letemet, ugyanakkor szomor� voltam, hogy Abigail n�ninek ekkora f�jdalmat okoztam. S�rt. Daren is s�rt. John egy sz�k t�ml�j�t markolta meg. Majdnem elrepedt er�s szor�t�s�t�l. Hal�nt�k�n az erek kidudorodtak.
- H�vjanak m�r valakit! – sik�totta Daren. Egy egyenruh�s fick� szaladt el telefon�rt. Remegve emelte fel a kagyl�t. A hangja is remegett, mikor elmondta a c�met �s azt, hogy mi t�rt�nt. Daren hangosan zokogott fia �lettelen teste felett. A kez�t fogta, �s a v�rt�l piros homlok�ra tette a kez�t.
- Kisfiam… Ne… Ez nem lehet, nem halhatsz meg! – suttogta Daren. Abigail n�ni John v�ll�ra tette a kez�t. � is s�rt, de nem annyira, mint Daren. John megr�zk�dott, �s ell�kte a sz�ket. Fel�m indult… Szeme k�nnyes volt, a tekintete szomor�. Meg�lelt. Sosem l�ttam m�g ilyennek. Mikor el�sz�r tal�lkoztam vele, durva volt, �s m�g csak kezet fogni sem volt hajland�. �s most a f�jdalom miatt, amit a fia elveszt�se okozott neki, megv�ltozott. Er�sen szor�tott.
- Nagyon sajn�lom, hogy csak egy nap jutott nektek. Nagy-nagyon sajn�lom. – mondta, majd elengedett �s felh�zta Darent a f�ldr�l.
F�l �r�n bel�l ki�rt a rend�rs�g, �s a ment�k is. Nagy volt a z�rzavar. Mindenkinek k�rd�seket tettek fel. John nem tudott m�st elmondani, minthogy s�rva szaladtam le hozz�juk, mondv�n, baleset t�rt�nt. Daren a f�l �lett�rt�net�nket elmes�lte, r�szletes besz�mol�t tartott az esk�v�r�l, a vacsor�n felszolg�lt kiss� t�ls�t�tt h�sokr�l �s az elcukrozott f�nkokr�l. A v�g�n � is csak annyi f�z�tt hozz� az esethez, hogy baleset t�rt�nt. Abigail n�ni is csak sz�kszav�an nyilatkozott, majd hozz�tette, a legnagyobb vesztes�g engem �rt, hisz a k�z�s �let�nk csak most kezd�d�tt volna el, de kezd�s helyett v�ge lett. Az egyenruh�s alakok semmit nem tudtak mondani. V�g�l �n k�vetkeztem…
Az udvar h�tulj�ban l�v� filag�ri�ban rendezt�k be a r�gt�nz�tt kihallgat� termet. A fa asztalk�n egy kis fekete diktafon volt. Az asztal egyik v�g�n egy k�pc�s, f�l kopasz rend�r �lt. Mellette egy sz�ke, eg�szen dekorat�v nyomoz� n�. Le�ltem vel�k szemben.
- Kisasszony, maga itt most az els�sz�m� gyan�s�tott, mivel �n l�tta utolj�ra Jimet. Minden, amit mondd, felhaszn�lhat� maga ellen. – kezdte monoton hangon a f�rfi.
- Charlie! – pattant fel a sz�ke h�lgy – Ne ijessz m�r r�! Nincs semmif�le gyan�s�tott. Baleset t�rt�nt. Eln�z�st kisasszony… Sz�val, elmondan� mi is t�rt�nt? – mosolygott r�m egy�tt�rz�n.
- Sajn�lom… De nem tudom mi t�rt�nt. Bementem a f�rd�szob�ba, hogy lezuhanyozzak. – pr�b�ltam felid�zni, hogy miket mondtam a t�bbieknek – Azt�n m�gis visszamentem valami�rt az erk�lyre. �s Jim m�r… M�r nem volt sehol. Len�ztem �s…
- K�sz�nj�k, el�g lesz. Nem kell felid�znie pontosan a l�tottakat. – szak�tott f�lbe a n�. – K�rem, nyugodjon meg. Nem is akarjuk tov�bb feltartani, pihenjen le egy kicsit. �szinte r�szv�t�nk.
R�juk mosolyogtam. Igyekeztem f�jdalmas arcot v�gni, pedig bel�l �r�ltem, hogy Jimnek v�ge. � is elvett t�lem valakit, �n is elvettem t�le valamit. Az �let�t.
- K�sz�n�m. – mondtam, majd fel�lltam, �s visszamentem a h�zba. A csal�d a konyh�ban �lt. Daren �s Abigail n�ni s�rtak, John m�g�tt�k �llt, �s a semmibe meredt.
- Daren! – kezdtem – �n felmenn�k lepihenni, ha nem b�nj�tok. Szeretn�k most kicsit egyed�l lenni.
- Menj csak! – szipogta Daren.
Elindultam felfel� a l�pcs�n. A szob�ban m�g k�t nyomoz� volt. Az esetr�l konzult�ltak.
- �hajtja, hogy kimenj�nk? – k�rdezte az egyik�j�k. B�lintottam. Kimentem az erk�lyre.
- Megcsin�ltam. – suttogtam – Siker�lt!
Gyorsan el�kaptam a telefonomat, �s �rtam egy sms-t Aliznak.
„Siker�lt. Egy �ra m�lva tal�lkozzunk az �llom�s el�tt!”
Visszamentem a szob�ba. Az �r�asztal fi�kj�ban kezdtem el kutatni toll �s pap�r ut�n. Levelet akartam hagyni Abigail n�ni miatt, hogy ne agg�djon �rtem. Tal�ltam is egy r�gi mint�s lev�lpap�rt egy �s egy goly�stollat, amibe Jim neve volt belegrav�rozva. Le�ltem �s hozz�l�ttam.

Kedves Abigail n�ni!
Ne haragudj, de nem �rzem azt, hogy itt tudn�k maradni veletek. Jim hi�nya feldolgozhatatlan lesz sz�momra. Nem tudn�m elviselni, hogy nincs t�bb�, ha veletek maradok. �gy amellett d�nt�ttem, hogy elmegyek. Visszamegyek Seattle-be. K�rlek t�ged, hogy ne keressetek, ne h�vjatok. Jim volt a legfontosabb az �letemben. Most, hogy � m�r nincs t�bb�, el kell mennem, �j �letet kell kezdenem. N�lk�letek. N�lk�le. K�sz�n�k sz�pen nektek mindent, hogy befogadtatok, hogy szerettetek, �s vigy�ztatok r�m. Rem�lem, egyszer m�g viszontl�tjuk egym�st.
Szeretettel: Elise

M�g egyszer elolvastam. Ugyanolyan, mint az el�z� h�rom. Hazugs�g. De hihet�. Kett�hajtottam a lapot, �s betettem egy bor�t�kba. A bor�t�kra r��rtam, hogy Abigail n�ninek. Az asztalra tettem a bor�t�kot, �s mell� a tollat. A b�r�nd�m az ajt� mellett �llt. Megragadtam, majd kimentem a fenti folyos�ra. Sehol nem volt senki. Besz�lget�s sz�r�d�tt ki az emelet egyik szob�j�b�l. Gyorsan lementem a l�pcs�n, �s kirohantam a h�zb�l. Szerencs�re senki nem l�tott meg. Magas sark�ban neh�z volt futni, �s a lila ruh�m is csak nehez�tette a menek�l�st. Futottam lefel� az utc�n. Igyekezetem min�l messzebbre jutni, hogy nyugodtan h�vhassak egy taxit. A magas sark�m kopogott az aszfalton. Ahogy befordultam a sarkon, egy fekete aut�t pillantottam meg. Az aut�nak t�maszkodva ott �llt az a f�rfi, aki Alizzal volt a templomban is. Valami�rt azt �reztem, hogy miattam van itt. Elindultam fel�. Cip�im kopog�sa visszhangzott az �res utc�ban. Mikor eg�szen k�zel �rtem hozz�, megsz�lalt: - Na v�gre. M�r azt hittem, sosem �rsz ide… - mondta unottan, majd kinyitotta nekem az any�s�l�s fel�li ajt�t. K�zelebb l�pett hozz�m, elvette a b�r�nd�m, �s az aut� h�tulja fel� vitte.
- Sz�llj m�r be! – utas�tott, mik�zben felnyitotta a csomagtart�t, �s berakta a holmimat – Aliz k�ld�tt �rted. �n viszlek ki hozz� az �llom�sra.
Sz�t fogadtam, �s be�ltem az any�s�l�sre. Besz�llt � is mell�m.
- Steve vagyok. Aliz bar�tja. – mondta, mik�zben beind�totta az aut�t.
- Aliznak nincs bar�tja. – mondtam h�v�sen, mert azt �reztem, hogy hazudik. Aliznak sosem volt senkije, rajtam k�v�l. Gyermekkorom �ta ismerem �t, egy�tt j�tszottunk mindig. Egy iskol�ba j�rtunk, egy gimn�ziumba… Mindig vele voltam. �gy j�l tudtam, hogy Aliz sosem k�tn� le mag�t senki mellett. Az �lt�zete is sugallta, hogy olyan, mint egy fekete �zvegy.
Steve morgott egyet, �s szemeit az �gre emelte.
- L�nyegtelen, vigy�l Alizhoz. – utas�tottam. L�that�an nem �r�lt neki, hogy ennyivel lez�rtam a t�m�t. De most fontosabb dolgom is volt ann�l, minthogy Aliz szerelmi �let�r�l fecsegjek egy ismeretlen alakkal. Ki kellett tal�lnom, hogy hogyan tov�bb. A terv lassan befejez�dni l�tszik. Meg�ltem n�gy embert. N�gy f�rfit. N�gy �lesk�v�n vagyok t�l. Mindezt az�rt, mert elvett�k t�lem azt, akit szeretek. Meg�lt�k Olivert. Csup�n az�rt, mert m�s volt, mint �k. De most �k is meghaltak. Oliver angyal volt. Megszegte a j�t�kszab�lyokat, �s elmenek�lt a Mennyb�l. A f�ldi poklot v�lasztotta. �rtem. Ezek n�gyen pedig… …elvett�k t�lem. Keser� k�nnyek folytak le az arcomon. A kezem �k�lbe szorult. Azzal nyugtattam magam, hogy tal�lkozom m�g vele. � Pokolra ker�lt, mert elsz�k�tt, �n pedig az�rt jutok oda, mert gyilkoltam. Hidegv�rrel, bossz�b�l. Lehunytam a szemem, �s h�tra d�nt�ttem a fejem. �jra egy eml�k villant be. Az els� tal�lkoz�sunk… Az erd� sz�l�n �cs�r�gtem egy far�nk�n. Anya temet�se ut�n nem b�rtam l�tni senkit. M�g Alizt sem. �n is megakartam halni, hisz m�r nem volt senkim. �ltem ott, �s a horizontot n�ztem. El voltam keseredve. Nem tal�ltam a helyem. �gy �reztem, hogy a sz�vem kett�hasadt, �s a hely, amit eddig otthonnak nevezhettem, megsz�nt l�tezni. Meghalt az anyuk�m. A legfontosabb szem�ly az �letemben. Egy tizenh�t �ves l�nynak ez hatalmas t�r�st jelent. Nekem is ezt jelentette. De akkor megl�ttam valakit k�zeledni a f�k k�z�tt. � volt az. Sz�k�s haj�t borzolta a sz�l. Sz�rke p�l� volt rajta �s szakadt farmer. El�sz�r azt hittem, hogy csak valami vag�ny sr�c a ker�letb�l. De nem az volt. Le�lt mell�m. Nem k�rdezett semmit, csak csendben �t�lelt. El�sz�r megijedtem, �s ell�ktem magamt�l.
- Te meg ki vagy �s mit akarsz t�lem? – k�rdeztem ijedten.
- Nyugodj meg. – mosolygott r�m – Oliver vagyok. Az pedig, hogy ki vagyok, nem sz�m�t. �n tudom, hogy ki vagy te. �s az�rt vagyok itt, mert sz�ks�ged van r�m.
- M�gis honnan veszed, hogy sz�ks�gem van b�rkire is? �s egy�ltal�n honnan ismersz engem? – hangom v�szesen hiszt�rikus volt.
- Tudom, hogy sz�ks�ged van r�m. Ismerlek, mert r�d kell vigy�znom.
Semmit nem �rtettem. F�ltem t�le. Olyan volt, mintha egy mes�b�l l�pett volna el�. Feh�r mosolya olyannyira t�k�letes volt, hogy megijesztett. Egyre csak az j�rt az eszemben, hogy el kell menek�ln�m el�le. - Egy idegen, aki csak �gy meg�lel �s seg�teni akar? Ilyen nem l�tezik. – gondoltam magamban.
- Mi�rt f�lsz t�lem? Mi�rt menek�ln�l? – k�rdezte szel�den.
K�rd�n n�ztem r�. A hangja megnyugtatott, b�r annyira az�rt nem, hogy maradjak. Futni kezdtem.
- Elise! V�rj! – ki�ltott ut�nam.
Megtorpantam.
- Honnan tudod a nevem? – fordultam meg f�lve.
- Elise, ez nagyon bonyolult dolog. Ha elkezden�m mes�lni, nem hinn�d el. – komoly arcot v�gott, de matt k�k szemei mosolyogtak.
- Csak egyszer�en mondd el, hogy mit akarsz t�lem! – mondtam �les hangon. M�r nem f�ltem annyira, hisz eszembe jutott, hogy saj�t �letemnek igyekeztem v�get vetni. M�gis mi rosszabbat tehetne velem ann�l, hogy meg�l? Az rosszabb, ha �letben hagy.
- Elise… - kezdte. A haj�t a szem�be f�jta a sz�l, �gy fej�t oldalra billentve besz�lt – Tudom, hogy mi t�rt�nt veled, �s tudom azt is, hogy megakarsz halni. De nem vethetsz v�get az �letednek. Nem keseredhetsz el, hisz m�g olyan fiatal vagy. �n az�rt vagyok most itt, hogy seg�tsek. Odafentr�l k�ldtek… - az �gre mutatott.
- Odafent…? Ezt m�gis hogy �rted? – a f�lelmem kezdett elm�lni. �gy �reztem, hogy hazudik nekem. Vagy csak szimpl�n egy �r�lt.
- Nem vagyok �r�lt. �s nem is hazudok. N�zd… - felemelte a kez�t. A k�zfej�n egy angyalsz�rny alak� apr� tetov�l�s volt – �n egy angyal vagyok. Az�rt j�ttem, mert �desany�d f�l, hogy bajod esik.
- Micsoda vagy? – a k�rd�s d�bbenten bukott ki bel�lem – Csak nem gondolod, hogy �n mindezt elhiszem?
- Pedig �gy van. Ak�rmilyen hihetetlen.
- Bizony�tsd be! – tettem cs�p�re a kezem.
Oliver fel�llt a r�nkr�l, �s megr�zk�dott. Egy l�p�st h�tr�ltam. A sz�l megfordult, �s fel�m kezdett el f�jni. Tollakat f�jt fel�m. Megsz�ml�lhatatlan feh�r tollpih�t. Oliver h�ta m�g�tt valami feh�r, csillog� dolog jelent meg. Megd�rzs�ltem a szemem. B�r a sz�mtalan tollt�l nem l�ttam tiszt�n. Oliver k�zelebb l�pett. Teljesen megv�ltozott. Haja m�g sz�k�sebb lett, szeme pedig �l�nk k�k. A h�t�n k�t �ri�si feh�r angyalsz�rny volt. Megr�zta a sz�rnyait, arr�l pedig apr� tollpih�k hullottak le, amiket elf�jt egy gyenge szell�. Ahogy ott �llt el�ttem, olyan volt, mint egy szobor. T�k�letes von�sai m�g t�k�letesebbek lettek. Azt hittem, hogy csak k�pr�zik a szemem. Meg is d�rzs�ltem �ket. De ak�rh�nyszor pislogtam nagyokat, mindig �t l�ttam. Hatalmas sz�rnyakkal, �s sz�les mosollyal az arc�n.
- Most m�r hiszel nekem? – k�rdezte.
Nem tudtam felelni neki, �gy csak b�logattam.
- Ez m�gis most mi? – k�rdeztem magamban.
- �n vagyok az angyalod… - v�laszolta. Hirtelen els�t�t�lt minden, �s Joy n�ni hangj�t hallottam.
- Eli! Eli, �bredj fel! Elaludt�l a kanap�n. Kelj m�r fel! Aliz kint v�r r�d.
- Mi? Csak �lom volt? De az nem lehet? – motyogtam magam el�, mik�zben sz�tn�ztem a nappaliban. – De, csak �lom volt… Angyalok nem l�teznek. Az el�szob�ban Aliz v�rt.
- Szia Eli! – �lelt meg.
- Szia…
- Gyere, menj�nk ki az erd�be kicsit s�t�lni, hidd el, hogy j�t fog tenni, ha kicsit kimozdulsz. – mosolygott r�m Aliz. Akkor m�g vid�m volt… S�ta k�zben csak az �lmom j�rt a fejemben. Nem tudtam eld�nteni, hogy mit akart jelenteni. M�r legal�bb f�l �r�ja s�t�ltunk. Aliz v�gig magyar�zott valamit a Teremt�r�l, meg Any�r�l, hogy j� helyen van… Hirtelen meg�lltam. A l�bam el�tt egy h�feh�r tollpihe fek�dt. A tov�bb vezet� �sv�ny mellett v�gig tollpih�k fek�dtek, eg�szen addig a far�nkig, ahol �lmomban voltam. Szaladni kezdtem.
- Eli! - ki�ltott ut�nam Aliz. De nem figyeltem r�, csak rohantam tov�bb. Aliz egyre hangosabban kiab�lt, majd � is elkezdett futni ut�nam. Rohantam, ahogy csak b�rtam. A tollakb�l egyre t�bb volt. A far�nkn�l meg�lltam. Egy nagy kupac tollpihe fek�dt ott. Sz�tn�ztem, de sehol nem l�ttam senkit. Nem �rtettem, hogy mi t�rt�nt velem. �lom volt, vagy sem? Vagy �lom �s val�s�g is? Att�l a napt�l fogva folyton aludni akartam. Az �lmaimban kerestem �t…
- Meg�rkezt�nk! – hallottam Steve nyers hangj�t mellettem. Megt�r�ltem az arcom, m�ly leveg�t vettem, �s kisz�lltam az aut�b�l. Aliz egy sz�rke oszlopnak d�lve v�rt r�m.

2. fejezet

- Na v�gre… M�r azt hittem sosem �rsz ide. – mondta h�v�sen Stevenek.
- Ne haragudj dr�g�m, �gy is olyan gyorsan j�ttem, ahogy tudtam. – magyar�zkodott Steve, �s k�zelebb l�pett Alizhoz, hogy egy cs�kot adjon neki, de � eltolta mag�t�l.
- M�r megmondtam, hogy nincs k�z�tt�nk semmi! – csattant fel Aliz – Gyere Eli, ideje visszamenn�nk Seattlebe, m�r v�r r�d a tan�cs.
Engedelmesen k�vettem. Egy feh�r aut�ba sz�lltunk be. A sof�r�nk egy id�s�d� ember volt, fekete egyenruh�t viselt. Aliz intett neki, �s elindultunk.
- J�l vagy? – k�rdezte Aliz.
B�lintottam. M�r h�rom gyilkoss�gon vagyok t�l, ez az utols� m�r meg sem kottyant. N�ha hidegv�r� gyilkosnak �reztem magam. Ilyenkor azzal nyugtattam magam, hogy �k is elvettek egy �letet.
- Mit fog mondani a tan�cs? – k�rdeztem Alizra n�zve.
- Nem tudom. De te teljes�tetted, amit k�rtek. Lehet, hogy visszakapod �t. De az is lehet, hogy nem… - Aliz hangj�ban semmi �rzelem nem volt. Mintha nem is �rdekelte volna az eg�sz. Pedig tudta, hogy milyen fontos nekem Oliver. Aliz az�ta ilyen j�gcsap, mi�ta el�sz�r tal�lkoztunk a tan�ccsal. Mikor Olivert meg�lt�k, nem tudtam, mihez kezdjek. Az �rangyalom n�lk�l �letk�ptelennek �reztem magam. T�bb h�napokig tart� szenved�s ut�n Aliz felkereste egyik ismer�s�t, aki m�gi�val foglalkozott. � mes�lt nek�nk egy fels�bb tan�csr�l, akik d�ntenek j� �s rossz �gy�ben. Az id�k kezdete �ta l�teztek. Tagjai angyalok, akik kirendelik az emberek mell� azt az �rangyalt, aki az embert �lete v�g�ig elk�s�ri. A m�gus seg�ts�g�vel felkerest�k �ket. Egy �ri�si k�b�l �p�tett templomban fogadtak minket, valahol a semmi k�zep�n, Seattle-t�l t�bb kilom�terre. A tan�cs tagjai egyt�l egyig mind fiatal, feh�rruh�s angyalok voltak. Hajuk sz�k�s, szem�k csillog� k�k, ak�r a tenger. Arcuk olyan volt, mint a porcel�n, mosolyuk, mint egy gondtalan csecsem��. Nyolcan voltak �sszesen. N�gy l�ny �s n�gy fi�. Az egyik fi�val, Daviddal t�rgyaltunk. � volt az egyetlen a tan�csban, akinek a haja �s a szeme is s�t�tebb volt, mint a t�bbiek�. � k�zvet�tette fel�nk a tan�cs hat�rozat�t, miszerint ha elpuszt�tom azt a n�gy szem�lyt, aki meg�lte Olivert, visszakaphatom �t. K�t �ve volt mindez. Aliz egy �vig tal�lkozgatott Daviddal. David meg�g�rte neki, hogy elviszi �t oda, ahol az angyalok �lnek, �s Alizb�l is angyal lesz. Aliz elhitte minden szav�t. Majd egyszer, mikor David elh�vta �t a k�templomba, hogy gl�ri�t �s sz�rnyakat adjon neki, meg akarta �t �lni. David val�j�ban d�mon volt. F�lre ismerte �t az angyaltan�cs. Szerencs�re �szrevette Gabriel, a tan�cs egy m�sik tagja, hogy mire k�sz�l David. M�g idej�ben elfogt�k, �s meg�lt�k �t. Aliz att�l a napt�l fogva rideg mindenkivel. Egyed�l csak bennem b�zik meg, senki m�snak. K�v�lr�l hidegnek mutatja mag�t, de �n tudom, hogy minden este s�rva alszik el, mert m�g mindig szereti Davidot.
Ahogy a templom fel� tartottunk, Aliz m�g z�rk�zottabbnak t�nt. Homlok�t az aut� �veg�nek nyomta, kezeivel bl�z�nak ujj�t gy�rte. Eg�sz test�ben megfesz�lt.
Egyre k�zeledt�nk. M�r l�tni lehetett a hatalmas k�templom robosztus tornyait, melyeknek tetej�n angyal szobrok magasodtak. Kezeikkel az �g fel� ny�ltak, sz�rnyaikat sz�tterjesztett�k. Oliver jutott r�luk eszembe.
- Ha minden j�l megy, nemsok�ra visszakaphatom �t. – gondoltam magamban. Izgalom fogott el, �s a tenyerem izzadni kezdett. A sz�vem egyre hevesebben dobolt. Alig v�rtam, hogy �jra egy�ttlegy�nk. Utolj�ra akkor �reztem hasonl�t, mikor az els� tal�lkoz�sunk ut�n kerestem. Naphosszat ott �ltem a r�nk�n �s r� v�rtam. Minden �j nap �j rem�nyt adott, hogy tal�n majd akkor. De nem j�tt. V�g�l egy nap, mikor m�r feladtam, hogy �jra l�thatom, az erd� egy m�sik r�sz�ben s�t�ltam. Le�ltem egy fa t�v�be, �s s�rni kezdtem. El voltam keseredve, hogy az �letem �jra elvesztette az �rtelm�t, �s nincs senkim. �r�kig �ltem ott k�nnyes szemmel. Egyszer csak mennyd�rg�s hallatszott, �s vill�mlani kezdett. A d�rg�sre �sszerezzentem. Hirtelen nem tudtam, merre van a hazavezet� �t. A sz�vemet f�lelem ker�tette hatalm�ba. A tekintetem jobbra-balra kapkodtam, keresve valami ismer�set. Sajnos m�g l�bnyomokat sem hagytam magam ut�n. Az egyik k�zeli bokor megmozdult. Hirtelen fel�lltam, �s a h�tamat er�sen nekit�masztottam a fa �rdes t�rzs�nek. A hideg futkosott a h�tamon. Az olyan gondolatok, minthogy „biztosan csak egy ny�l vagy �z”, nem seg�tettek. A mennyd�rg�s egyre hangosabb lett. L�legzetvisszafojtva v�rtam, hogy valami el�bukkanjon a bokorb�l. Ekkor egy apr� feh�r tollpihe hullott le a l�bam el�. Lassan kiengedtem a leveg�t, majd felkaptam a fejem. A f�l�ttem l�v� �gr�l k�t nagy feh�r sz�rny l�gott le.
- Oliver? – k�rdeztem.
- M�gis ki m�s? – v�laszolta nevetve, majd ler�ppent mell�m. Ugyan az a sz�rke p�l� �s k�kes, kopott farmer volt rajta, mint legut�bb. Legsz�vesebben a nyak�ba ugrottam volna, de nem tettem, hisz valami visszatartott. M�lyen belen�ztem tengerk�k szemeibe. Elvesztem benn�k. �gy �reztem, hogy megsz�nt k�r�l�ttem a vil�g. Nyugalom fogott el, �s mintha a k�zeled� vihar is elillant volna. Mosolygott.
- Kerestelek. – mondtam halkan, a cip�m orr�t n�zve.
- Tudom. – felelte – De nem j�hettem eddig. Tudod, nem minden �lmodban lehetek ott. �gy is szab�lyt szegtem.
- Most is �lmodom? – k�rdeztem szomor�an. F�jt azt hinni, hogy � csak az �lmaimban l�tezik.
- Igen. De k�zben ez val�s�g is.
Eleredt az es�. Oliver feln�zett az �gre, �s mosolygott.
- Gyere, �lj�nk le ide, �s elmondom, hogyan is m�k�dik ez. – mondta, majd sz�rny�t a fejem f�l� emelte, �s le�lt�nk a fa t�v�be, ahol az el�bb �ltem – Mikor megsz�letnek az emberek, mindannyiuk mell� egy angyalt rendelnek. Mi angyalok vigy�zunk �letetek �sszes l�p�s�re, pr�b�lunk titeket terelgetni. Ha sz�ks�getek van r�nk, �lmaitokban megjelen�nk, hogy er�t adjunk, hogy utat mutassunk. Nem mindig siker�l a helyes �tra vezetni titeket, hisz ott vannak a d�monok, akik azon munk�lkodnak, hogy let�rjetek err�l a bizonyos �tr�l. Van, amikor siker�l is nekik el�rni, hogy rosszat tegyenek az emberek.
- �s ebben mi a val�s�g r�sz? – szak�tottam f�lbe.
- Eml�kezz vissza! Els� tal�lkoz�sunk ut�n otthon �bredt�l fel. Majd mikor visszament�l a r�nkh�z, ott voltak a tollaim.
- Nem �rtem, hogy ez hogyan t�rt�nhetett… - mondtam zavarodottan.
- Aznap val�ban ott �lt�l, �n pedig val�ban ott voltam veled. Minden megt�rt�nt. Viszont nek�nk, angyaloknak titokban kell tartanunk l�tez�s�nket, �gy el kellett hitetnem veled, hogy mindez csak �lom volt. Miut�n els�t�t�lt el�tted minden, haza indult�l. Magadon k�v�l volt�l, nem �rz�kelt�l semmit a k�lvil�gb�l, �gy arra sem eml�kezhetsz, mikor lefek�dt�l aludni. Els� eml�ked az, amikor fel�bresztettek t�ged. Most m�r �rted? – n�zett le r�m nagy k�k szemeivel.
B�logattam. Behunytam a szemem, �s pr�b�ltam felid�zni az aznapi haza utat, de nem siker�lt. Oliver halk kuncog�s�t hallottam.
- Min nevetsz? – k�rdeztem kicsit s�rt�d�tt hangon.
- Ne gondolkodj azon, amire nem eml�kezhetsz.
- Te gondolatolvas� vagy?
- Tudnom kell, mi j�r a fejedben, hisz akkor hogyan v�den�lek meg?
- Igaz… �s most, hogy m�r tudom, val�s�g vagy, musz�j megint �gy tenned, mintha �lom lenn�l csup�n?
- Sajn�lom. – b�lintott – �gy is szab�lyt szegtem, hogy ezeket elmondtam.
- �s mikor tal�lkozunk �jra? �s hol?
Oliver fel�llt, �s elindult a szemben l�v� bokor fel�. Hatalmas sz�rnyai teljesen eltakart�k �t el�lem.
- Ugye m�g nem t�nsz el? – ki�ltottam ut�na �s fel�lltam, hogy ut�na rohanjak, ha sz�ks�ges.
- Nem, m�g nem. – r�zta meg a sz�rnyait – Nem tudom, mikor j�hetek legk�zelebb. Azt sem, hogy hov�.
A bokorban egy ny�l lapult. Oliver felemelte a bokor egyik als� �g�t, �s hagyta, hadd fusson el.
- Szeg�ny itt gubbasztott a vihar miatt. – mondta mosolyogva, majd fel�m fordult – Most mennem kell.
- De az el�bb azt mondtad, hogy…
- Mennem kell! Vigy�z magadra! – mondta.
Kiab�lni akartam, hogy v�rjon m�g, de nem tudtam. �jra el�nt�tt mindent a s�t�ts�g. K�s�bb megint otthon �bredtem fel az �gyamban, �s �jra �lomnak t�nt az eg�sz.
- Eli, sz�llj m�r ki! Mire v�rsz m�g? – sz�lt oda nekem Aliz, aki m�r az aut� el�tt �csorgott.
- Igen, m�ris. Ne haragudj, csak elgondolkodtam. – mondtam, majd becsaptam magam m�g�tt az ajt�t.
- Sejtettem… - vetette oda h�v�sen – Menj�nk.
Lassan haladtunk a hatalmas vaskapu fel�, ami el�tt k�t angyal szobor �llt, karddal a kez�kben. Sz�rnyaik a kapu f�l�tt egym�shoz �rtek. Mintha csak a templomot v�delmezt�k volna. Megborzongtam.
- Ahhoz k�pest, hogy itt angyalok �lnek, el�g h�tborzongat� egy hely. – gondoltam magamban. Aliz az utat b�mulva haladt mellettem. Sz�j�t szorosan �sszeszor�totta. M�ly leveg�ket vett, mintha nehez�re esne l�legezni.
- Aliz, minden rendben? – k�rdeztem.
- Persze, minden. – hangja remegett. Olyan elesettnek t�nt. Val�sz�n�leg m�g mindig Davidre gondolt. A hatalmas kapu nagy nyikorg�ssal ny�lt ki el�tt�nk. Idegess�g fogott el. Ahogy bel�pt�nk Alizzal a hatalmas k�terembe, hideg fuvallat f�jt az arcunkba. Ett�l m�g nyugtalanabb lettem. Egyed�l Oliver gondolat�t�l �reztem magam kicsit jobban, hogy nemsok�ra l�thatom. A hatalmas k�teremben semmi nem v�ltozott, mi�ta utolj�ra itt j�rtam. K�z�pen egy hossz� asztal �llt, feh�r ter�t�vel leter�tve. M�g�tte n�gy d�szes sz�k. K�t r�videbb asztal volt a hosszabbik asztal k�t v�g�ben, egym�s fel� ford�tva. Ott k�t-k�t sz�k foglalt helyet. A k�z�ps� asztaln�l egy fiatal, sz�ke haj� �s csillog� tengerk�k szem� l�ny �lt. Sz�rnyai betakart�k kicsiny v�llait. Valamit halkan dudor�szott, mik�zben egy pap�rra rajzolgatott.
- �, eln�z�st, �szre sem vettem, hogy bej�ttetek. – sz�lalt meg nagyon v�kony csilingel� hangon. Mosolya elb�v�l� volt, �s azt az �rz�st keltette bennem, mintha egy tiszt�son �cs�r�gn�k a f�ben, �s a felh�ket b�muln�m az �gen.
- Semmi gond. – mondtam mosolyogva. Megsz�nt az idegess�gem �s a f�lelmem is.
- Afriel vagyok, a kisgyermekek angyala. De h�vjatok csak Ti�nak. – mondta szeleburdin mosolyogva.
- Elise vagyok, � pedig itt Aliz. – mutatkoztam be. Ezt a l�nyt m�g nem l�ttuk itt. Val�sz�n�leg David hely�re �rkezett. R�n�ztem Alizra. Undorral n�zett k�r�l a teremben. M�g Tia mosolya sem l�gy�totta meg arckifejez�s�t. A terem m�sik v�g�ben l�v� hatalmas barna ajt� kiny�lt. Egy magas, fiatal f�rfi l�pett be rajta. R�vid, sz�k�s haja �s ez�st�s k�k szeme volt. Koszos feh�r st�l�t viselt. Megjelen�se tekint�lyt parancsolt, b�r szemei bar�ts�gosan csillogtak. Felismertem �t, � volt Michael.
- Tia, h�nyszor mondjam neked, hogy ne rajzolj a helyemen. – sz�lt oda a kisl�nynak bar�ts�gosan. Tia b�nb�n� arckifejez�ssel ki�lt a jobboldali kiford�tott asztal sz�l�re, �s folytatta a rajzol�st.
- �, �dv�z�llek titeket. Elise, r�gen l�ttalak. – k�sz�nt�tt minket, mik�zben � is le�lt.
- �gy van, r�gen j�rtunk erre. – mondtam, mik�zben felid�ztem az utols� ittl�t�nket. Akkor csak Daviddal besz�lt�nk, hisz � mondta el a tan�cs d�nt�s�t. Az ajt� �jb�l kiny�lt, �s hat angyal l�pett be rajta. Az els� Gabriel volt. A t�bbiek nev�t nem tudtam, hisz akkor sem mutatkoztak be. Mind az asztalhoz vonult, �s egyes�vel helyet foglaltak. Tia mell� egy tizennyolc �ves forma fi� �lt le. Haja s�t�tsz�ke volt, �s r�vid. Hossz�, kr�msz�n� st�l�t viselt. Szeme halv�nyk�ken csillogott. Ahogy a szem�be n�ztem, a tenger jutott eszembe. Egy pillanatra s�s illatot is �reztem.
- �s minek k�sz�nhetj�k l�togat�sotokat? – k�rdezte Michael kedvesen.
- Visszaj�ttem, hogy elmondjam, megtettem, amit k�rtetek t�lem. Meg�ltem azt a n�gy embert, akik elvett�k Oliver �let�t. – hangom nem t�kr�z�tt sok �rzelmet, hisz nem voltam b�szke arra, amit tettem – Most, hogy mindezeknek v�ge, szeretn�m �t visszakapni.
Gabriel tekintete els�t�t�lt. A kis Tia �s a mellette �l� fi� egym�sra n�ztek. Michael k�rd�n n�zett v�gig a t�bbi angyalon. Tia arckifejez�se megenyh�lt, majd gyermeki pajkoss�ggal kez�t Michael fel� ny�jtotta. Michael b�lintott: - Mondd el neki!
Tia csilingel� hangja megnyugtat� volt, b�r l�tv�n elk�ped�s�ket, nem tudtam megnyugodni.
- Az angyalok sosem k�rnek olyat, hogy gyilkolj �rt�k. – mondta k�nnyeden, mintha csak a j�tsz�t�rs�val besz�lgetne. A vil�g els�t�t�lt el�ttem. Nem, ez nem olyan volt, mint mikor Oliver elment egy-egy tal�lkoz�sunk ut�n. Ez teljesen m�s volt. A k�ts�gbees�s fekete k�dje sz�llt r�m. Nem tudtam, hogy s�jak-e vagy nevessek. S�rjak azon, hogy tal�n sosem l�tom �t t�bb�, vagy nevessek magamon, hogy elhittem, ez az �ra annak, hogy a szerelmemet viszont l�ssam. A kezeim �s a l�baim remegni kezdtek. El�sz�r kimelegedtem, majd a hideg futott �t a h�tamon. F�zni kezdtem. A gondolataim ide-oda cik�ztak, keresve a kiutat a k�db�l. Az utols� rem�nysug�r �gy t�rte �t a s�t�ts�get az elm�mig, mint ahogy a forr� k�s szeli �t a vajat. Pr�b�ltam magamnak logikusan mindent levezetni.
- Oliver szab�lyt szegett, sz�m�zt�k Odafentr�l. Idelent meg�lt�k, �s mert vissza nem mehetett, csak egy helyre ker�lhetett… - gondoltam magamban. Lerogytam a k�padl�ra. Aliz kezeit �reztem a k�t v�llamon.
- Elise, sajnos nincs m�d arra, hogy �jra itt lehessen veled. – sz�lalt meg a balsz�len �l� alacsonyabb fiatal f�rfi – Hacsak nem…
- Raphael! Ezt nem k�v�nhatjuk t�le. – �llt fel Gabriel.
- De, �n b�rmit megteszek! – ki�ltottam fel.
- Rendben. – s�hajtott Michael – Ha a lelked eladod a Gonosznak, egy a Pokolban senyved� lelket visszahozhatsz az �letbe. Vele lehetsz, m�g �lsz, de ut�na utatok k�l�n v�lik. � a Mennybe megy, te a Pokolba. Mivel a te lelked m�r a Gonosz�, hisz gyilkolt�l, �gy m�s lelk�re van sz�ks�g. A lelked megtiszt�t�s�ra is van lehet�s�g. De ez pedig egy angyal �let�t k�veteli. F�lre ne �rts, nem meg�ln�d kell egyik�nket, hanem neki kell �rted �ldoznia mag�t…
V�gig gondoltam a helyzetet – Nem k�rhetek meg r� valakit, hogy adja el a lelk�t az�rt, hogy egy ideig, �s kitudja milyen r�vid ideig a f�ld�n boldog legyek vele. Egy angyal sem �ldozn� �rtem a l�t�t. Az �n elveszett lelkemet senki nem akarn� megmenteni, hogy azt�n azt �jra a Gonosz kez�be adjam… �gy t�nik, hogy nincs m�s lehet�s�gem – az utols� rem�nysug�r k�m�letlen�l has�tott a tudatomba – Meg kell halnom!