Tipikusan azt az idszakomat lem, amikor lefraszt hromrnyi intenzv koncentrls s gondolkods. Gondolkodni valami olyanon, amit sosem tudtam, visszaemlkezni valamire, amit sosem lttam, olvastam, hallottam. Elszedni valami pont odaillt a tudatalattim egszen stt sarkaibl. Aztn jn a felismers, hogy rossz az bra, rossz a kplet, semmi baj, van mg 20 perc, be tudom fejezni. A ceruznak kitrik a hegye, a radr elgurul, a huzat ellapozza a kell oldalt, egy hang megszlal: ’mg kt perc’. Mly shaj: befejeztem. s taln mg j is.
Vrni, vrni s mindig csak vrni. Valamire. Valakire. Ez az rzs mr nem az unalom. Ez mr tlmutat mindenen. Ma mg csak kedd van. A normlis iskolba jrsok alkalmval ilyenkor mr cstrtk szokott lenni. Nagyjbl gy rzem magam, hogy csinlni kellene valamit, de olyan tehetetlennek rzem magam. Ma az ablakban bambultam nagyjbl tizent percet, aztn ledltem az gyra, s elaludtam. Mikor felkeltem, magamhoz leltem egy nagydoboz fagyit, majd tnztem a trit, s befejeztem az agymenk msodik vadt. Sheldon annyira cuki. Nagyon brom, amiket mond. :D Taln ha elkezdem nzni tovbb a htralv vadokat, akkor gyorsabban fog telni a ht. Szeretnm mr a jv hetet. Nagyon!
Sheldon: hm... mint n is tudja, nhny httel ezeltt az els tallkozsunkkor rosszul indult a kapcsolatunk, amikor ostobnak neveztem... s szeretnm elmondani, hogy hiba volt... rmutatnom.