�lt egyszer egy szeg�nyleg�ny, aki szerelmes lett a k�t faluval arr�bb lak� vir�g�rus l�ny szomsz�dj�ba, az alma�rus l�nyba. (Mondjuk a vir�gos csaj szint�n tetszett neki, de annak m�r volt pasija, valami sz�ke herceg.) Az alma�rusnak is bej�tt a szeg�ny sr�c, �gy h�t �sszej�ttek. �ltek boldogan, vagyis �ltek volna, de a nem t�l gazdag fi� egyszer csak bevallotta az ar�j�nak - estefele a konyh�ban -, hogy nem tetszenek neki az alm�i, mert azok t�l kicsik, n�ha s�rg�k �s el�g kukacosak. Mondta erre a l�ny, hogy "rendben, de k�zben meg t�k okos vagyok, sz�p is, �s el�g j� az �gyban, akkor most sz�vatsz ezzel az alma�ggyel"? A fi� ett�l f�ggetlen�l ragaszkodott hozz�, hogy a csaj cser�lje le az alm�it sokkal nagyobbakra - �s pirosakra is -, mert azok finomabbak �s d�sabb a lev�k. Erre kicsit felideges�tette mag�t az asszonyka �s laz�n r�bor�totta kis alm�it a hisztiz� sr�cra. Az alm�s fej� sr�c n�zett, mint a moziban, de az ex�t ez m�r egy�ltal�n nem �rdekelte, csak annyit mondott: "Ha neked nem kellek sz�p arccal �s tiszta sz�vvel, s egyfolyt�ban azokkal a rohadt alm�kkal csesztetsz, akkor h�zz�l el innen a r�paf�ldedre most azonnal, azzal a b�na ban�noddal egy�tt, melyet h�napok �ta hi�ba pr�b�lunk k�z�sen megh�mozni!" �gy h�t a fi� elment. �res k�zzel, a mez�re. Nem maradt se s�rga alm�ja, se �rett. Mindegy, elr�p�zgatott h�tralev� �let�ben egyed�l �s k�sz. R�ad�sul addig �lt, m�g meg nem halt.