19. fejezet – Fizikai k�s�rlet

Van egy angyalom! – hangzott m�r napok �ta a fejemben a mondat. A b�l m�r r�g elm�lt, �s tal�n megb�ntam volna, ha kihagyom. Szerencse, hogy Eliott, July �s Brandon r�besz�ltek.

                                      *

Odakint megint esett az es�, ahogy az itt Redbyban lenni szokott. Mivel semmi elfoglalts�got nem tal�ltam, felmentem a k�nyvt�rba, hisz ott m�g alig n�ztem sz�t. .. Felsiettem a l�pcs�n, kereszt�l a folyos�n, be a k�nyvt�rba. Az ajt� t�rva-nyitva �llt, Brandon odabent olvasgatott. �t l�tva kiss� megborzongtam, hisz m�g az nem jutott eszembe, hogy � mif�le l�ny lehet… Bel�ptem, �s �vatosan bez�rtam magam m�g�tt a hatalmas faajt�t.

-Szia Olivia! – k�sz�nt Brandon, de a k�nyvb�l nem n�zett fel.

-Szia! – mondtam kicsit f�l�nken – Mit olvasol?

-Semmi �rdekeset, csak egy r�gi fizikak�nyv. – mondta, majd �sszecsapta a piros k�nyvet, amib�l ennek hat�s�ra hatalmas porfelh� gomolygott el�, majd az asztalra tette. – Igaz�b�l nem olyan �rdekes.

R�m mosolygott. Feh�r fogsora m�g feh�r, halov�ny b�r�n�l is vil�gosabb volt. Szeme szok�s szerint �rzelemmentesen r�vedt a semmibe, illetve most nem a semmibe, hanem r�m. Arcvon�sai nem t�kr�ztek a fesz�lt figyelmen k�v�l m�st. Igaz, az els� pillanatt�l kezdve ilyen volt az arca. Megborzongtam, ahogy fel�m l�pett. L�thatta, hogy megijedtem, �gy m�g sz�lesebb �s bar�ts�gosabb mosolyt pr�b�lt az arc�ra er�ltetni. Idegesen kutattam az agyamban a megfelel� term�szetfeletti l�ny neve ut�n, amelyre r�illene Brandon szem�lyle�r�sa.

-Min gondolkodsz? – t�rte meg a csendet.

Idegesen kaptam el a tekintetem r�la, �s a k�nyvespolcon l�v� k�nyveket kezdtem p�szt�zni.

-Csak… Elbambultam… - mondtam idegesen.

Brandon a polchoz fordult, hogy levegyen egy m�sik k�nyvet… Vill�mcsap�sk�nt �rt a felismer�s… Hirtelen izzadni kezdett a kezem…

Brandon egy v�mp�r! – gondoltam magamban. Profilb�l a mosolya nem volt emberi. A szemfogai hosszabbnak t�ntek, mint egy embernek szoktak lenni, �s meglehet�sen hasonl�tott a filmekben l�v� v�mp�r agyarakra. Hirtelen a nyakamhoz kaptam a kezem, �s lassan h�tr�lni kezdtem. Az agyam hangosan kattogott. Ha siker�l el�rnem az ajt�t, akkor m�r nem lehet baj… Csak el kell futnom. Eliott megv�dene, hisz � angyal. De ha elfutok… Hi�ba, utol fog �rni, gyorsabb �s er�sebb, mint �n…

Gondolataimat az ajt�nak val� �tk�z�s szak�totta meg. Az ajt� be volt z�rva… Ha tudtam volna, nem z�rom be…- szitkoz�dtam.

Brandon felnevetett… Olyan hangosan �s j��z�en, mint ahogy azt m�g sosem hallottam.

Most meg mit nevet? – az arcom megr�ndult.

-Olivia! – fordult fel�m, �s az arc�n l�v� vigyor bar�ts�goshoz nagyon hasonl� mosolly� m�dosult. – Ezek szerint Eliott nem mes�lte, hogy mi vagyok…

-Ezek szerint? – k�rdeztem meglep�dve. Nem �rtettem, hogy ezt m�gis hogy �rtette. Nem mondtam ki semmit, vagy m�gis? Igaz, n�ha k�pes vagyok arra, hogy elfeledkezzek magamr�l, de nem… Most nem sz�lhattam el magam…

-Nem, nem sz�ltad el magad… Tudod, �n hallom, amit gondolsz.

Kir�zott a hideg, �s d�bbenten vettem �szre, hogy a meglep�d�st�l elfelejtettem leveg�t venni.

-Na, de nem mindet, csak amit k�s�bb biztosan meg fogsz osztani valakivel.

-Mi? – k�rdeztem �rtetlen�l. Nem tudtam, hogy az ijedts�gt�l, vagy valami m�st�l lett �rthetetlen az el�z� mondat.

-Sajnos nem �rtem �n sem, hogy mi alapj�n m�k�dik ez, de csak azokat a gondolatokat l�tom, amik majd egyszer el fognak hangzani az emberek sz�j�b�l.

V�gig futott az agyamon az eg�sz… De h�t ha m�g nem mondta ki az illet�, csak gondolta, az illet� sem tudja m�g, hogy ki fogja-e mondani… Akkor meg hogyan…?

-Nem tudom… - v�laszolt Brandon a m�g ki nem mondott k�rd�semre. – Ez valamif�le j�v�be l�t�s. A gondolatokat, melyek m�ly �rz�sek hat�s�ra keletkeznek, nem csak hallom, hanem �rzem �s l�tom is, pont �gy, ahogy az illet� elk�pzeli. Ezeket a k�s�bbiek sor�n valakivel, valamilyen form�ban meg fogja osztani.

J�, akkor mostant�l nem fogok gondolkodni! – gondoltam, �s igyekeztem er�sen koncentr�lni a semmire. Sajnos nem ment. Brandon felnevetett.

-Sok sikert Olivia! – �s megint megvillantotta v�mp�ros mosoly�t.

A nyakamhoz kaptam ism�t, �s automatikusan elk�pzeltem, ahogy Brandon a nyakamra tapad, �s kisz�vja bel�lem a v�rt…

Mik�zben ezek a r�miszt� k�pek jelentek meg a szemem el�tt, bal kezemmel a kilincs ut�n kutattam.

-B-Brandon… - kezdtem nagyon halkan, de abba is hagytam, mert hossz� szemfogai l�tt�n elakadt a torkomban a leveg�.

-Jajj, Olivia! T�l sok horrort n�zt�l, ne but�skodj, nem vagyok v�mp�r.

Nem nyugodtam meg teljesen, hisz ha v�mp�r lenn�k, �n is azt mondan�m a vacsor�mnak, hogy maradjon nyugton, mert nem vagyok v�mp�r. Ett�l f�ggetlen�l levettem a kezem a nyakamr�l. Kicsit mintha meg is nyugodtam volna.

-Akkor mi vagy? – k�rdeztem f�l�nken.

-Att�l tartok sik�t�fr�szt kapn�l ett�l a felismer�st�l is… De t�nyleg, nyugodj meg, nem vagyok v�rsz�v�, sem v�rfarkas, sem semmi m�s sz�rny�s�g. Legal�bbis olyan nem, ami az embert fogyasztja el m�g �lt�ben…

M�g �lt�ben? Holt�ban fogyasztan� el ink�bb? – gondoltam magamban. A homlokomhoz kaptam… Ajjj… Ezt biztos meghallotta, annak ellen�re, hogy meg sem fordult a fejemben elmondani b�rkinek is.

-Nem, nem hallottam… - n�zett mosolyogva. Szem�ld�k�t felh�zta, �s k�rd�n n�zett r�m. Tekintete m�g mindig hom�lyos volt.

-Nem? – kuncogtam – �ruld el k�rlek, hogy mi vagy te! – k�rtem kicsit meggondolatlanul.

A f�lelem valamit�l teljesen elm�lt. Tal�n att�l a gondolatt�l, hogy �n m�g �lek, �s nem fog megenni… M�g…

-H�t j�… Legyen, ahogy akarod, de �n sz�ltam. – megad�an lehajtotta a fej�t. �gy �llt p�r m�sodpercig, majd elmosolyodott.

-V�gd hozz�m azt a k�nyvet! – mondta, �s a mellettem l�v� k�nyvkupac tetej�n l�v� m�lybord� fedel� k�nyvre mutatott.

-A szellemid�z�s 7 form�ja – olvastam fel a c�m�t.

-Eg�sz tal�l� a c�me – kacar�szott Brandon – Na, dobd csak, teljes er�db�l!

-Nem lesz bajod? Kicsit brut�lis megold�snak hangzik ez az eg�sz… - tart�zkodtam.

-Nem lesz bajom, gyer�nk! – adta ki a parancsot. Felemeltem a k�nyvet, �s minden er�met �sszeszedve Brandon ir�ny�ba haj�tottam. Brandon sz�les mosollyal t�rta ki a karj�t, �s l�pett egyet a rep�l� k�nyv ir�ny�ba… A k�nyv hatalmas puffan�ssal �rt f�ldet a h�ta m�g�tt �gy f�l m�terre…

A l�legzetem megint elakadt, �s sz�jt�tva b�multam �t Brandon l�thatatlan mellkas�n…