Manapság mindenkinek más az értékrendje. Nevezhetjük ezt akár ízlésnek is. Koroktól függ igazából minden. Középkorban a kövérebb nőket/férfiakat szerették, most pedig igazából mi a szép? …ha valaki vékony, magas, ne adj Isten, emós. Aki nem ezeket a paramétereket ’kapta’ vagy nem ezt a stílust veszi fel, nem tartják szépnek. Pedig jó lenne már rájönni az embereknek, hogy a Kis Pisti nem a két nagy füléből, a nagy Zsuzsika pedig nem a vékony derekából és a hosszú lábaiból áll. Nem szabad a külsőről ítélni. Lehet valaki nagyon szép és ápolt, de belülről lehet, hogy nagyon bunkó és buta. Akkor már ott az ellentéte is, hogy lehet, hogy valaki nem éppen szép, de határozottan nem csúnya, mert a csúnya nem természetes dolog (ezt a későbbiek sorén majd kifejtem), szóval nem szép, hanem mondjuk átlagos, de belülről végtelenül kedves, okos és intelligens. Lehet, hogy csak én a bolond fejemmel látom úgy, hogy a mai fiatal srácok azokra a lányokra buknak, akik rikító hajjal, fültágítóval és egyéb lyukasztással járó dologgal rendelkeznek. Lehet, hogy okosak, de én nem ezt látom. Az utcán úgy viselkednek, mint akik tényleg nincsenek maguknál. Hangoskodnak, ami önmagában nem baj, de azért nem kellene káromkodni fennhangon. Egy lánynak nem áll jól. De még egy fiúnak sem. Szóval a tanulmányi eredményük sem valami fényes, tehát bátran mondhatom, hogy buták. Mert, hogy hülyék, az nem sértés, ugyanis az jó, illetve hát megengedhető, ha valaki hülye, de okos. A hülye vonatkozhat a beszólásaira, vagy a viselkedésére, de ha okos is az illető, akkor az mindegy.

Na és akkor még a csúnyaságról néhány gondolat: ha valaki csúnya, általában arra mondjuk, akinek az arca nem az az átlagosan szép. Vagy hogy is mondjam? :S Szóval sok a pattanása, hézag van a fogai között, nem szedi a szemöldökét, szóval biztosan érti mindenki. A pattanások nem feltétlenül ápolatlanságra utalnak. Nekem is sok pattanásom van, de nem tehetek róluk… :S Szóval a csúnya nem feltétlenül természetes. Vegyünk pl. egy szép arcú lányt, akinek természetes hosszú barna haja van. Képzeljük el, hogy befesti a haját tiritarkára, megtépeti, olyan Kristen Stewartosra, ami nem baj, csak egy tiritarka haj olyan fazonnal… Aztán, kihúzza a szemét fekete tussal, agyon alapozózza magát, majd ennek tetejébe még kilyukasztja a nyelvét, száját, szemöldökét, hadd ne soroljam még milyét. Mondhatni emósan öltözködik, csontra kivasalja a haját, és elkezd ’zülleni’. És akkor már az életviteléről is esett szó. Ez lenne a mai fiatalok ideálja? És akkor a fiúk? Képzelegjünk csak ismét! Állítsunk egymás mellé 10 embert, vegyesen, 5 fiú, 5 lány. Ha csak a hasuktól lefelé látjuk őket, max. két emberről tudjuk biztosan megmondani, hogy fiú. És ezt nem azért mondom, mert hülye aki nézi, vagy mert rossz indulatú vagyok, hanem mert így van. Annyira divatos lett hirtelen a szűkszárú nadrág. A fiúk és a lányok is ugyanolyan nadrágban, pulóverben járnak. Na és az a kedves szokás, hogy még ennek a szűk nadrágnak az ülepe is a fiúk térdénél lóg. Most őszintén? Ki kíváncsi az alsónadrágjukra? Vagy éppen másra? Akkor egy hétköznapi példa, személyszerint, saját tapasztalat. Álltam az infó terem előtt, erre elmegy előttem egy srác. Ja, nyílt nap volt a suliban, tehát nem ismerem az egyént. Szóval megy, szűk nadrág, ülepe a térdénél, kilóg a szürke-kék alsója. A farmer olyan szűk mindenhol, hogy csoda, hogy tud járni. Erre mit ad Isten? Leejti a tollát. Magamban elkezdtem mondani, hogy: ’Jajj, csak le ne hajolj! Légyszi-légyszi!’ Lehajol, erre kiszakad hátul a nadrágja. Én a hasam fogom a nevetéstől, sajnos többen nem látták. Ez nem rosszindulat, de tanulja már meg, hogy nem véletlenül csinálnak férfi és női nadrágokat. Ez lenne az ideál. Csak gratulálni tudok mindenkinek. Persze tudom. Ízlések és pofonok. És akkor eljött az ideje annak is, hogy lezárjam a témát. És persze, hogy elnézést kérjek mindazoktól, akik magukra vettek ebből bármit is. Aki nem így gondolja, az nyugodjon meg, aztán kommentáljon. :)

Hahó! Megint nem írtam már egy jó ideje. Nincs semmi érdekes mostanság. Egyszer ilyen a kedvem, egyszer olyan. Most pont a kettő között vagyok. Amúgy esik. Anyáék elmentek Debrecenbe, valami vásárra, de jönnek is hazafelé, ugyanis ott sincs jobb idő, az itteninél. Szeretem a vasárnapokat egyedül tölteni. Tanulgatok, rendet rakok, zenét hallgatok, és csupa kellemes dolgot csinálok. Nincs hangzavar, de csönd sincs. Ha nagy lenne a csönd, meg is őrülnék. Azért megy folyamatosan a zene. Ajj, olyan szép zenét találtam. Illetve mutatott ximi. Azt hallgatom folyamatosan. Keserűen boldog. Azt hiszem ez a megfelelő szó rá. Ja, mint azt látni vélitek, új a design. Annyit szenvedtem vele. *áááh* Na de megérte, ugyanis nekem nagyon tetszik. Majd írjatok véleményt. Lassan belekezdek a következő GoH fejezetbe. Sőt! Lassan elkezdem a következő részt is, azaz a Fire from the Hell-t. Körvonalakban már megvan minden, csak ki kellene dolgozni lassacskán. Még mondjuk azt pont nem tudom, hogy mivel legyen vége az első résznek. :/ Majd kialakul. Annyit elárulhatok, hogy… Áh, nem! Mégsem árulhatok el semmit. :P Az úgy nem jó. Kevesen olvassák a történetet, de nekik legalább hadd legyen meglepetés. :) További kellemes esős délutánt kívánok mindnekinek!

Jó reggelt kívánok! Most nézem, hogy 5 napja írtam valami kis firkálmányt. Értelme nem volt, de segáz. Meg volt a sportverseny. Hát, nem vagyok rá büszke, de utolsók lettünk a fociban. Mi a nagy focisták, oda mentünk a kis csapatunkkal, ami végülis nem volt teljes, mert a kapus röplabdázott, az egyik csatár Olaszországban ’nyaralt’… Nincs harag, meg semmi hasonló, csak hát na… Két csapat megvert minket 1:0-ra, végül Hajdúnánással 1:1-et játszottunk. Áhh, no comment. Ezzel bebizonyítottuk, hogy Nyíregyháza Nánáshoz képest sehol sincs. (ezt így hangsúlyozva, szemrehányósan…)

Jó, mindegy. Az iskolában még mindig fejetlenség van. Egyszerre van angol+ és földrajz fakt. Az angol kötelező, a fakt ajánlott, azaz valami olyasmi a szitu, ha nem járok be, akkor készülhetek a kettes érettségire. Nekem nem célom, hogy kettes érettségim legyen. Minimum négyes. Sőt! Ahogy időm engedi, az 5-ösre gyúrok. Nehogymár! Na. Kellően felbasztam az agyam, úgyhogy ezzel be is fejeztem a blogolást.

Szép estét! Nem tudom, mit írhatnék. Viszont olyan írhatnékom van. Hát végülis hírnek számít, hogy holnap Nyírbátorba megyek a sportversenyre. De ezt lehet, hogy már említettem. Mindegy. Mindenki szurkoljon!

Furcsa érzésem van. Vidám vagyok. Ez persze jó. Csak meglepő. Nem szoktam csak úgy vidorogni. Lehet, hogy csak a mai labdával való fejberúgás miatt. :P

Igen-igen. Régen írtam. Mihez képest persze. Nos. Az egot nagyon jó volt. Tényleg. Talán megbántam volna, ha nem megyek el. Sok minden jót csináltunk és sok ismeretséget kötöttünk. Erről majd írok később élménybeszámolót. Terveim szerint lesz új modul, amiben az élmények lesznek megörökítve. Hát igen. Mennyi élményem van… :/ De jó lenne néhányhoz visszatérni, és elölről kezdeni, ugyanúgy csinálni, vagy akár máshogy.

Mostanában sok minden lefoglalja az időmet. Tanulás, család, tanulás, szerelem [?] és tanulás. [nem véletlenül említettem 3x is] Bármennyire is nem látszik, én igenis tanulok. Éjt nappallá téve. Érettségire kezdtem tanulni, angol nyelvvizsgára tételeket dolgozok ki/tanulok meg. Igyekszem helyesen beosztani az időmet. Mindezt persze sikertelenül. Káosz minden. Fejetlenség uralkodik az iskolában. Nem tudnak a kezembe adni egy normális, áttekinthető és betartható órarendet. Az órákat csúsztatják [angol+], be sem jön a tanár angol+] – helyesebben, a lektor – és ütközik a fakttal minden. Nem engedélyezik a nulladik órát. Pedig inkább felkelnék, minthogy kihagyjam a fociedzést vagy az angol+-t. A csenegetést is állandóan kevergetik, változtatják. Ezerszer és még ezerszer lehúzgáltam, átírtam, és még mindig nem vagyok tisztában az egésszel. Órarendet is kellene újat nyomtatni, mert összefirkáltam. Idegbajt kapok.

Aztán. Visszahozták a gépemet. Kapott új rendszert, mert már érezte a vesztét. Üres az egész. Nincsen meg rajta minden program, ami alapból rajta volt. Elkezdtem leszedegetni őket, de hát nem működnek rendesen. :/ Most is egy zenét másnak kellett letöltenie nekem, mert nekem csak valami ’layer’-t szedett le. Wááh. Vége[m]. Ezt pedig hallgassátok meg! Nyugtató hatással van az idegrendszerre. [az enyémre nincs, mivel én majdnem minden alól kivétel vagyok]

„Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves

kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is

vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,

hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy

éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa

megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erről az útról?

-Nagyon jó volt apa!

-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?

-Igen.

-És mit láttál meg mindebből?

-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk

van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák

árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi

udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül

láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog

családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig

látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.”

Hy mindenki!

Holnap utazom Győrbe. Juhéé! Csak nekem személyreszabottan kötelező. Mindegy. Nem cirkuszolok. Bepakoltam a bőröndöt. Több cuccot viszek 2 és fél napra, mint egy hétre, bogácsra. -.-’ Nem is :P na mindegy. Igyekszem magam jól érezni, nem nyafogni, és teljesíteni a dolgokat. Most megyek. Még tv-zek, meg eszek. Szép hétvégét, jó felelést a 8/10nek irodalomból, kellemes matek dogát és KINGUSNAK BOLDOG SZÜLINAPOT! Juppí, 16 ;)

Ezt pedig hallgatni este 8tól. Tudtam, hogy az időpontot kihagytam. *áááh*

Wáááh. Kész. Biztos említettem, vagy lehet nem, hogy elvben csütörtökön, pénteken és szombaton Győrben lesz az egot. Elvben. Gyakorlatban is, csak nem nekem. Eddig úgy volt, hogy én is megyek, de nem. Egyrészt, mert már kedvem sincs hozzá, másrészt, meg mert Ancsa akar menni, de őt nem válogatták be. Helyettem megy. Azt hiszem, egy dolgot már tettem, amiért érdemes vagyok az üdvözülésre. És ez nekem fontos. Már némileg jó ember vagyok. Persze egyesek szerint ezt csak a hisztijével érte el. Valószínű. Nekem mindegy. Komolyan nincs kedvem menni, és ez így, hogy ő megy helyettem, jó. Mindenki azt csinálja, ami neki jó.

Vasárnap elvben Olaszországba mennék. Elvben. Gyakorlatban nem. Még fogadtam anno márciusban olasz srácot, aki most elvileg visszafogadna. Gyakorlatban viszont nem tud. Így mennék máshoz, de nem megyek. Oda sincs kedvem menni. Megy helyettem más. Sokan lehülyéztek, meg mondták, hogy hát milyen dolog kihagyni egy ilyen lehetőséget. Basszák meg mostmár! Na! Kimondtam. NEM AKAROK MENNI. Nem szeretem az országot, a nyelvet sem, az órát sem. Aki annyira akarja, hogy menjek, menjen el helyettem. Én faszául érzem magam itthon. Majd megyek máskor. Másvalakihez. Szóval most mindenki, legalábbis két ember biztosan nekem köszönheti a hétvégéjét/jövő hetét. Nem fogják megköszönni, mert talán ez lesz a ’természetes’. Nem is várom el. Sőt! Oda ne jöjjenek, mert nincs miért.

Aztán nézzük, mi volt még ma. Ja igen! Csengetési rend változás. *áááh* Mintha nem mennék elég későn haza így is. Megvariálták a szüneteket. Első szünet 5 perces, második 10, harmadik 15, negyedik 5, ötödik 10, a többi 5. Kíváncsi vagyok, hogy mikor akarták ezt így közölni velünk. 15 perccel később érek haza. Ami ugyan egy egész napból nem sok, de ha annyi időm van tanulásra, mint amennyi, akkor nem okés az egész. Persze ezen a 15 percen már semmi nem múlik, de akkor is. Azért nem mindegy, hogy elmegyek a suliba 7re, egyszer, jobb esetben kétszer kajálok, ebédelni nem tudok, mert ugye fél 4kor érek haza. Utána ebédelek, azazhogy már uzsonnázni kellene. Fél 5ig – 5ig pihenek egy kicsit, hogy legyen erőm tanulni. 5 után elkezdek tanulni, és ha rendesen mindet meg akarok csinálni, 8ig fel sem állhatok. Eddig 5re 6ra már kész voltam mindennel, mostmeg… Sehogy sem jó ez így. Még focira nem is járok, még a földrajz érettségi előkészítő nincs felvéve. Nyelvvizsgámra mikor fogok külön tanulni? Mikor fogok élni egy kicsit? Mikor lesz szabadidőm?

Úgyhogy én arra jutottam, mint Zsófi; ha ennek az évnek vége, meglesz a nyelvvizsgám, a földrajz érettségim, a matekvizsgám, töri vizsgám és miegyebem, akkor elmegyek és leiszom magam. Utána bicajtúra a Balatonhoz, és egész nyáron pihenni fogok. Egy büdös szót nem fogok tanulni! Egy betűt sem! Alvás, msn, séta, pocolás, strandolás. ENNYI! .pont.

Gondolkodtam. Az előző bejegyzésemet olvasva úgy láttam, hogy tűnhet szidásnak, ami benne van. Félre ne értse senki! Nekem emberileg semmi bajom SP-vel. Biztosan sok barátja van, és kedves, jófej, stb. Nem ismerem, nincs jogom ítélkezni felette. Ha ismerném, se bántanám. Nekem csak ezekkel a ’sztárokkal’ van problémám. Eljön. Jó, jöjjön, de mutasson is valamit. No playback. Ennyi az alap. Mondjuk jófej volt, mert kivárta, míg az utolsó rajongó is odament, és aláíratta vele a pólóját/kezét/papírját/füzetét/miegyebét. Ez igazán szép dolog. Sokan hordják magasan az orrukat, és ezt nem teszik meg. Szóval SP-vel semmi bajom. Csak a zenéjét nem szeretem. Valahogy nem veszi be a fülem. A szövege mondjuk egészen jó néhol, de ennél tovább nem megyek. Nem szeretnék a rajongója lenni. Helyettem szeretik elegen.

És íme néhány kép SP-ről. A képeket em* készítette.